2009. április 28., kedd

Rizi-bizi rizottó


Ha azt mondom rizi-bizi, szerintem mindenkinek a hagyományos, magyar, zöldborsóval kevert rizsköret jut eszébe. Ha viszont azt mondom rizottó, akkor arról már legtöbbünknek (legalábbis manapság) az olaszok krémes, tejberizs állagú főétele jut eszébe. Gondoltam hát miért ne lehetne ötvözni ezt a kettőt és egy szimpla köret helyett teljes főételt készíteni a rizsből és a zöldborsóból? Időközben ugyan az is kiderült, nem én vagyok az egyetlen, akinek ez eszébe jutott. Emlékeztem, hogy a temérdek szakácskönyvem közül az egyikben volt egy hasonló étel és miután én kútfejből megalkottam a sajátomat, utána meg is találtam Nigella Egész évben nyári ízek c. könyvében az "eredetit". Igaz a levesek besorolás alatt, mert hogy ott szaftosabb kissé. És nem is teljesen ilyen arányú összetevőkkel, de a lényege ugyanaz. Azt is Nigellánál olvastam, hogy a rizi-bizi egy velencei étel valahol a leves és a rizottó között (már amennyiben az ő receptje szerint készítjük el, az enyém tejberizs állagú), amit hagyományosan április 25-én készítenek el először az év első friss cukorborsójából. Úgy látszik jó ráérzésem volt erre az ételre, bár én 1 napot tévedtem, már ami az elkészítést illeti, és sajnos friss zöldborsóm sem volt... De a lényeg megvolt.

Hozzávalók:
  • 1 közepes fej hagyma finomra vágva
  • 300 g kerek szemű rizs
  • 500 g fagyasztott zöldborsó (kissé felengedve)
  • 1,5 l forró húsleves
  • só, bors
  • kb. 1-2 teáskanálnyi barnacukor
  • 2 nagy marék frissen reszelt parmezán sajt + egy kevés a tálaláshoz
  • kb. 50 g vaj
  • olívaolaj
  • friss petrezselyem felaprítva
A hagymát kevés vaj és olívaolaj keverékén elkezdem pirítani. Megszórom kevés sóval és cukorral, majd rövid ideig pirítom. Hozzáadom a rizst, ezt is megpirítom kissé, majd belekeverem a borsót is. Ízesítem borssal, majd elkezdem apránként felengedni a húslevessel, és közben mindig megkevergetem. Ha elfogyott a leves, lefedve, takarék lángon, időnként megkeverve, megfőzöm az egészet. Ha nagyon beszívta volna az összes levet és nem elég krémes, adhatunk hozzá még egy kevés forró vizet. Utólag ízesítsük sóval, borssal, ha szükséges. Ha késznek ítéljük (vagyis megfőtt a rizs és a borsó), levesszük a tűzről és belekeverjük a maradék vajat, a parmezánt és a petrezselymet. Azon melegében tálaljuk, mert frissen jó igazán. Tányérokba szedve szórjuk meg egy kevés parmezán sajttal (de bármilyen reszelni való sajttal finom szerintem) és spricceljük meg egy kevés olívaolajjal.

2009. április 23., csütörtök

Mexikói paradicsomos hagymaleves


Nagyon szeretjük a leveseket. A hagymaleveseket meg egyenesen imádjuk. Legyen az akár francia módon elkészítve, vagy úgy, hogy alápirítok egy kis füstölt szalonnát, vagy fehérbort, vagy tejszínt adok hozzá, vagy sajtos-fokhagymás pirítóssal tálalom, vagy Toulouse-Lautrec módra készítem el... Szóval nagyon szeretjük! Ez nem vitás! Még annak ellenére is, hogy sírnom kell egy sort, mikor készítem... Most ez a legújabb variáció, ami szintén rém egyszerű, de a paradicsomtól és a csilitől egy kicsit izgalmasabb lesz. Nem beszélve a mellé tálalt tortilla chips-ről. Szokatlan, de szerintem remek egyveleg! Akkor is érdemes hozzá adni egy kevéske csilit, ha nem szeretjük a csípős ízeket, mert ha mást nem, egy kis melegséget ad a levesünknek.

Hozzávalók:
  • 4 közepes méretű hagyma
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • 6 db közepes méretű paradicsom
  • 1,5 l húsleves
  • só, bors, tört csilipaprika
  • kevés barnacukor
  • olaj
  • A tálaláshoz: tortilla chips
A hagymát megpucolom és vékonyra szeletelem, kevés olajon elkezdem pirítani. Megszórom pici sóval, kevés cukorral, majd fedő alatt párolom. A paradicsomokat meghámozom és kisebb kockákra vágom, a fokhagymát összenyomom, majd az egészet a hagymához adom és lefedve rövid ideig ezekkel is párolom egy kicsit. Közben megborsozom kissé, adok hozzá egy kis csilit, majd felengedem meleg húslevessel és fedő alatt még kb. 20-30 percet főzöm. Tortilla chipsszel tálalom, amit egyszerűen mellé lehet enni, de nagyon finom, ha apróra töröm és a forró levesbe teszem, majd egy picit hagyom megpuhulni.

2009. április 20., hétfő

Mogyorós-őszibarackos kávétorta



Szegény Anyukám kezét pont Húsvét előtt műtötték meg, így az ünnepekkor már megszokott sütiáradat, ami tőle szokott jönni, most elmaradt. De nem is baj, mert így egy kicsit mi is érvényesülhettünk a testvéreimmel. Apukám 71. születésnapja még április elején volt, de csak húsvétkor ünnepeltük meg, és nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy elkészítsem neki a tortát. Hát nem egyszerű feladat a Szüleim ízlésének megfelelni. Egy "cukrászművész", Anyukám személyében, aki kritikus szemmel figyeli az ilyen jellegű tevékenykedéseinket, és egy kissé már válogatós Apuka. De azért hálásak voltak a sütikért nagyon. És végül még ízlett is nekik. Ezt a tortát egyébként teljesen magam agyaltam ki tavaly nyáron. Bár akkor nem jegyeztem le a mennyiségeket, de most már ez is megtörtént. A Másik Felem 30. születésnapjára nem tudtam tortát készíteni, ezért kitaláltam tavaly, hogy a 31. szülinapjára hármat is készítek, pótolván az elmaradtakat. Persze nem egyszerre, hanem 3 hét leforgása alatt. Ilyen volt az egyik. Szerintem nagyon finom lett!

Hozzávalók:
A mogyorós piskótához:
  • 8 tojássárgája
  • 10 tojásfehérje
  • csipet só (és sokkal több szeretet)
  • 100 g porcukor
  • 50 g gyümölcscukor
  • 200 g őrölt mogyoró
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 30 g sima liszt
  • 20 g kukoricaliszt
  • 30 étkezési keményítő
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy 25 cm-es kapcsos tortaforma alját kibélelem sütőpapírral, az oldalát pedig kivajazom kissé. A fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, majd hozzáadom a tojások sárgáját és cukrokat is. Végül belefogatom a sütőporral kevert, átszitált liszteket, keményítőt, és a mogyorót is. A masszát a tortaformába öntöm majd sütőbe teszem és kb. 30 percig sütöm, vagy amíg a teteje szép aranybarna színt nem kap és egy kissé kezd elválni a forma oldalától. Ha megsült, hagyom kihűlni, majd ketté vagy háromba vágom. Ezt előző nap is elkészíthetjük.

A kávés krémhez (ami igazából nem más, mint egy kávéval ízesített tejszín):
  • 1 l habtejszín 
  • 2 zacskó Zselatin fix (hidegen keverhető zselatin, össz. 2x500 ml folyadékhoz)
  • porcukor ízlés szerint (azért írom ezt, mert ugye valaki "1 cukorral, valaki pedig 2-vel issza a kávét", én úgy kb. 8-10 evőkanállal tettem bele)
  • 4 púpos teáskanál jó minőségű instant kávé (legjobb a fagyasztva szárított változat, kevés meleg tejszínben feloldva)
A tejszínhez hozzáadom a feloldott kávét, elkezdem habbá verni, majd 1-2 perc után hozzáadom a zselatinport is. , végül belekeverem a cukrot is, és teljesen kemény habbá verem.

Az összeállításhoz:
  • 1 nagy üveg házi őszibarackbefőttnek kb. a felét használtam fel, a levével együtt
  • kevés őrölt mogyoró a díszítéshez
A torta alját meglocsolom kevés baracklével. Akkor igazán jó, ha az sűrű, szirupos. Megkenem kevés kávés habbal, majd kirakom kockára vágott barackkal, és újra kenek rá a kávés habból. A felső lapot is meglocsolom (azt a felét, ami a habra kerül) kevés baracklével, majd ráhelyezem az alsó lapra. Végül kívülről is bevonom a kávés habbal. Egy keveset hagyok a díszítésre is, amit csillagcsöves nyomózsákból nyomok rá, az oldalára pedig őrölt mogyorót szórok. De ízlés szerint barackkal is díszíthetjük még a tetejét. 

Meggyes-joghurtos szelet



A nővéremnek van egy nagy sütiskönyve, amiből Apukám kinézett még húsvét előtt több sütit is. Az egyik hasonló volt a fentihez, de mivel én elfelejtettem felírni a receptet egy sajátot kreáltam (ami végül, mint kiderült hasonlít is az "eredetihez"). Én egy olyan recptet alakítottam át egy kissé, amit több éve kértem el a Másik Felem Mamájától. A neve Papagáj sütemény, amibe eredetileg 30 dkg porcukor kell és 30 dkg sima liszt és kb. 2 evőkanál kakaópor is, amit az összekevert tészta egyik feléhez kell hozzátenni, majd úgy önteni a tepsibe a két tésztát, hogy márványos legyen. Na meg a 30 dkg joghurt helyett 1 kis dobozos tejföl. Na de nekem joghurtos kellett... És hogy mitől Papagáj? Hát arról fogalmam sincs. Minden esetre finom így is, úgy is. És nem utolsó sorban nagyon hamar össze lehet állítani a tésztát, aztán már csak azt kell megvárni, amíg kisül. És persze más gyümölcsöket is lehet használni. Nekem most eszembe jutott pl. a friss sárgabarack nyáron, egy kis fahéjas cukorral megszórva. Egyébként ahogy így elnézem nagyon hasonlít a bögrés és poharas sütikhez, amiknek a receptjéből kering egy jó pár már a neten, de azok nekem azért nem jók, mert szinte sosem veszek kicsi dobozos joghurtot, ezért mérőpohárnak sem tudom használni... Ez sült ki belőle Apukám kívánságára:
Hozzávalók:
  • 4 tojás
  • 150 g porcukor (vagy xilit, gyümölcscukor késes aprítóban, darálóban finomra dolgozva)
  • 50 g gyümölcscukor
  • 2 evőkanál házi vaníliáscukor (vagy kevés kikapart vaníliamag)
  • 25 dkg vaj felolvasztva
  • 1 csomag sütőpor
  • 100 g kukoricaliszt
  • 100 g rétesliszt
  • 100 g sima liszt (vagy tönkölybúzaliszt)
  • 300 g natúr joghurt
  • pár marék meggy vagy cseresznye (úgy kb. 1 kisebb uzsonnás zacskónyi), ami nekem most fagyasztott állapotban volt (persze előtte kiengedtem). Vagy így, vagy frissből (majd nyáron) jó, de szerintem ez befőttből nem az igazi, mert kell a gyümölcs savanysága és ez a befőttnél bizony nincs meg.
A tojásokat habosra keverjük a cukrokkal, hozzáadjuk a vajat és ezzel is alaposan elkeverjük. Beleszitáljuk a sütőporos liszteket, majd hozzákeverjük a joghurtot is. Sütőpapírral bélelt közepes méretű, magasabb falú tepsibe öntjük. A tetejére pakoljuk a meggyet, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük és szép aranysárgára sütjük. Kb. 35-40 perc (sütőfüggő!!!).

2009. április 17., péntek

Csöppkaják


Nem szeretem, amikor egy csöppség éppen hogy elmúlt 1 éves, és rögtön azt mondják, hogy na most már adhatjuk neki azt, amit mi eszünk. Már hogy adhatnánk? Nem mondhatni, hogy én pl. egészségtelenül főzök, de nem sokszor jut eszembe, hogy abból adjak neki, amit magunknak készítettem. Legfeljebb 1-2 falatot. Sok dolog miatt. Például azért, mert mi felnőttek sokkal sósabban (nem elsózottan, csak sósabban, mint az egy gyereknek jó lenne), fűszeresebben esszük az ételeket. Én ezért nem szeretem neki adni a magunknak főzőtt levesből a zöldséget se. Különben is úgy tudom, hogy egy gyerkőcnek kb. 3 éves korára fejlődik ki teljesen az emésztőrendszere. Úgy értem olyanná, amivel már nagyoknak való ételt is gond nélkül meg tud emészteni. És különben is a sok só is rettentően leterheli a kicsi veséjüket. Éppen ezért elborzadok, amikor ilyen kicsiket párizsival, meg virslivel tömnek. Arról már nem is beszélve, hogy mi van benne (szeparált baromfihúspép, csirkebőr, ízfokozó, víz... stb.). Nem játszom az eszem, és nem vagyok álszent. Nem állítom, hogy még a vizet is én fakasztom a leveshez, amit főzök. Időnként én is eszem ilyeneket, de egy picinek én nem adnék, bár valóban ez a legkényelmesebb megoldás. Mondják, hogy talán túlzottan is óvatos vagyok... Még talán finnyásnak is néznek néhányan... Szívük joga... Én meg úgy gondolom, hogy most alapozom meg a jövőbeni ízlését, és nem utolsó sorban az egészségét. Nem tömöm kész édességekkel meg egyebekkel, hanem rengeteg gyümölcsöt, zöldségfélét, saját sütésű kenyeret, olívaolajat és ehhez hasonló ételeket kap. Remélem ezzel elérem azt, hogy pár évesen nem fogja kitúrkálni a zöldséget az ételéből, vagy leszedni a zöldséget a szendvicséről és egy csokis édességet benyomni a vacsora, vagy uzsi helyett. Nem vagyok naív. Nyilván ez is meg fog történni majd, de talán nem fogja utálni a spenótot és a többieket. Az alábbi ételek pedig szerintem olyan jól sikerültek, hogy erre viszont nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ehetjük azt, amit a pici, mert ennek van íze és bűze is. Akarom mondani jó illata, és íze is, akár egy felnőttnek is. Azt nem adom meg, hogy mennyi adag jön ki belőlük, mert ugye minden gyerek más és más étvágyú. De mindenképp több adagos, amiből én a maradékot kiadagolva mindig a mélyhűtőbe teszem. És ezek már apródarabos ételek, tehát legfőképp azoknak a babáknak ajánlom, akiknek már lassan jön, vagy esetleg már ki is jött a rágófoga.

Spenótos bulgur
Hozzávalók:
  • 250 g friss spenót
  • 1 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj és vaj
  • nagyon kevés só
  • 1 csészényi bulgur (kb. 1,5 dl-es csésze)
A bulgurhoz 2 csészényi vízet felforralok, picit sózom majd hozzáadom a bulgurt és lefedve 5-10 percig főzöm takarékon, majd elzárom alatta a lángot és A spenótot megtisztítom, vastag szárát és ereit levágom, majd metéltekre vágom és lobogó vízbe dobom, pár percet blansírozom. Közben kevés vaj és olívaolaj keverékén elkezdem párolni a pépesre nyomott, vagy apróra vágott fokhagymát, ha már jó illata van, rászedem szűrőlapáttal a spenótot és összekeverem az egészet, picit sózom, hozzáteszem a bulgurt, majd pár percig fedő alatt összepárolom az egészet.
Paradicsomos-csirkés rizottó(szerűség)
Nem merem rizottónak nevezni, mert a végén még valaki megkövez, hogy egy gyorsrizsből készült ételt (ami ráadásul külön főtt), annak nevezek. De most hirtelenjében és nagyon gyorsan ez tudtam előkapni.
Hozzávalók:
  • kb. 300 g csirke- vagy pulykamell filé
  • 1 kicsike fej hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 közepes sárgarépa
  • 1 csomag főzőtasakos jázmin vagy basmati rizs
  • 1 doboz konzerv hámozott paradicsom (ha lehet só nélküli)
  • 1-1 teáskanál szárított oregánó és bazsalikom
  • nagyon pici só és barnacukor
  • olívaolaj
A rizst picit sós vízben megfőzöm. A csirkemellet nagyon-nagyon apró kockákra vágom, a hagymát és a fokhagymát úgyszintén. A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszelem. Kevés olívaolajon elkezdem megfonnyasztani a hagymát, majd hozzáteszem a sárgarépát is. Pár perc után hozzáadom a húst, majd a fokhagymát is és addig párolom az egészet, amíg a hús teljesen kifehéredik. Hozzáadom a hámozott paradicsomot, amit fakanállal összedarabolok-nyomkodok kicsi darabokra, ízesítem a zöldfűszerekkel, kevés sóval, cukorral, majd megfőzöm. Egy pici vizet is lehet hozzátenni, de csak annyit, amivel kissé kiöblítjük a konzerves dobozt. Amikor majdnem kész hozzáadom a rizst is és készre főzöm az egészet.

Paradicsomos medvehagymás cukkinifőzelék
Hozzávalók:
  • 2 közepes cukkini
  • kb. 2 evőkanál kukoricaliszt
  • pici só
  • olívaolaj és vaj
  • 2 evőkanál paradicsompüré
  • 1 maroknyi medvehagyma
A cukkinit nagylyukú reszelőn lereszelem, majd kevés olajon elkezdem pirítani-párolni. Hozzáadok kevés vajat, a paradicsompürét, majd megszórom a liszttel, átkeverés, pirítás után pedig felengedem nem túl sok vízzel. Ha besűrűsödött és megfőtt, hozzákeverem a vékonyra vágott medvehagymát, de ezzel már nem főzöm, csak letakarom és így a gőzben kellőképpen megfonnyad majd. Utólag ízesítem picike sóval, ha kell.

És végül jöjjön egy édesség is, a bolti babapiskóták helyett. Bár én ezzel sem szeretem tömni két étkezés között (sőt semmivel). Inkább uzsira, tízóraira ajánlom.
Piskótatallérok
Hozzávalók:
  • 2 tojás
  • kb. 3 dkg gyümölcscukor
  • 2,5 dkg sima liszt
  • 2,5 dkg kukoricaliszt (lehet sima liszt ez is, de nekem már mániámmá vált a kukoricaliszt)
  • kb. 1-1,5 dkg étkezési keményítő
  • csipet só (és szeretet)
  • vaníliáscukor (igazi vaníliával)
A tojásokat a sóval gép habverővel kb. 8-10 percig keverem, amíg jó habos lesz. 5 perc után hozzáadom a cukrot is, és a vaníliát is. 10 perc után pedig kanalanként hozzáadom az átszitált liszteket és keményítőt is. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 13-15 percig sütöm. Nekem van egy olyan szilikon sütőformám, amiben lapos kis korongokat lehet sütni. Én ebben sütöttem, és így kb. 25 db jött ki belőle. Ennek hiányában szerintem egy sütőpapírral bélelt tepsire kisebb evőkanálnyi halmokat rakhatunk és így süthtjük meg. Legfeljebb nem lesznek szabályosak. De sebaj!

2009. április 16., csütörtök

Spenótos-túrós penne csőben sütve


Ez az étel is sokkal gyorsabban elkészült volna, ha nem friss spenóttal készítem. De annyira kellette magát a boltban. Egyébként tényleg gyors ebédnek indult és ezek voltak otthon a hűtőben. A tésztát mindig szeretjük. Különösen azt, hogy millióféleképpen elkészíthető. A spenótot meg már muszáj volt elhasználom és a túró is ott kellette már magát. Különben is azt olvastam (nem mintha negatív képet akarnék festeni róluk, mert mindet imádom), hogy az oxálsav, ami természetes alkotórésze egyébként a sóskának, a spenótnak, a céklának és a rebarbarának megköti a kálciumot a szervezetben, ezáltal elvonja azt. Ezért érdemes őket nagy kálciumtartalmú étellel együtt főzni. A spenót másik felét meg a Csöppségemnek készítettem el egy kis bulgurral. Később majd ez is jön még egyéb csöppeknek való kajákkal együtt.

Hozzávalók:
  • 500 g penne tészta
  • 250 g friss spenót
  • 250 g túró
  • 3 tojás (a kisebből)
  • 2 kicsi dobozos tejföl (de lehet egy nagy is, hogy egy kicsit szaftosabb legyen)
  • olívaolaj és kb. 2-3 evőkanál vaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 3 szál újhagyma
  • só, frissen őrölt bors és szerecsendió
  • a tetejére némi reszelt sajt
A tésztát megfőzzük, majd hideg vízzel leöblítjük. A spenótot megtisztítjuk, feldaraboljuk, majd forrásban lévő sós vízbe dobjuk és pár percig blansírozzuk, főzzük. Kb. 1 evőkanál vajon és némi olívaolaj keverékén elkezdjük pirítani az apróra vágott (vagy összenyomott) fokhagymát, majd hozzáadjuk a szűrőn lecsöpögtetett spenótot és pár perc alatt összerottyantjuk. Ha már jónak ítéljük, levesszük a tűzről és hozzákeverjük a maradék vajat (hogy jó krémes legyen). Összekeverjük a túrót, a tejfölt és a tojást, hozzáadjuk a spenótot, majd az egészet sózzuk, borsozzuk, reszelünk bele szerecsendiót, majd belekarikázzuk az újhagymát is. Végül a túrós masszát összekeverjük a tésztával és az egészet egy olajjal kikent tűzálló tálba tesszük. Megszórjuk reszelt sajttal, majd előmelegített sütőben, légkeverésen 170 (sima sütés kb. 190 fok) kb. 35-40 percig sütjük.

2009. április 11., szombat

Húsvéti fűszeres-mézes keksz, és már megint a céklapor...


Kissé megkésve bár, de törve nem... Csak egy gyors kis keksz. Amiből igazából húsvétra már nem is nagyon maradt, mert annyira ízlett mindenkinek, hogy már csak pár darab árválkodik a sütisdobozban (igaz nem is volt egy hatalmas mennyiség). Előre leszögezem: nem puha mézes puszedli, hanem szerintem leginkább a svéd pepparkakorra hasonlító keksz lett az eredmény. És itt meg a máznál estem megint kísértésbe, és festettem meg egy részét céklaporral... Ja, és így néz ki a díszítés, ha egy rosszcsont gyerek rángatja közben az ember lányának a lábát... Nem valami művészi... Leginkább egy gyerekrajzhoz hasonlít...

Ezúton kívánok Mindenkinek nagyon vidám és örömteljes húsvéti ünnepeket!
Hozzávalók:
  • 200 g sima liszt
  • 100 g fehér rozsliszt
  • 1 csipet só (na meg szeretet)
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1 teáskanál mézessütemény fűszerkeverék
  • összesen 1-1,5 teáskanálnyi őrölt bors, őrölt kardamom, őrölt fahéj
  • 100 g vaj
  • 100 g barnacukor
  • 2 tojás lazán felverve 4 evőkanál mézzel
A liszteket átszitálom a sütőporral és a fűszerekkel, hozzáadom a sót is. A vajat beledarabolom, majd elmorzsolom vele, végül hozzáadom a mézes tojást is, és tésztává gyúrom. Előfordulhat, hogy kell még ehhez a művelethez egy kis liszt. Nekem kellett. Nem szűkséges pihentetni, de nem is árt neki. Minden esetre, amíg az egyik felével dolgozom, a másikat beteszem a hűtőbe. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtom, majd 170 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütöm. A tetejére sima porcukorból és forró vízből készült mázat tettem, aminek egy részét a már említett céklaporral színeztem meg. Fényesre kevertem az egészet, majd zacskóba töltöttem, aminek a csücskét egy picit levágtam és ezzel díszítettem a kekszeket.


2009. április 9., csütörtök

Pink sütemény



Imádom a rózsaszín szinte minden árnyalatát, és úgy látszik ez a szeretet mostmár utolért a gasztronómia terén is. Azt mondják egyébként, hogy az aki rózsaszínt visel (hát én elég gyakran) az segítségre szorul, ill. elesettnek tűnik... Hááát, akkor én mostmár kívül-belül segítségre szorulok... Pár hete a Nagycsarnok alagsorában található Ázsia boltban szereztem be cékla port. Azzal a szándékkal, hogy készítek házi tésztát és ezzel a fantasztikus színű porral színezem majd meg. Céklás taglietelle... Mert olyan szééép! Na hát eddig minden másra használtam... csak házi tésztát nem színeztem vele. Pedig most már ideje lenne kipróbálni a tésztakészítő (hűűű, van ennek hivatalosabb neve is?) gépemet. Az első ilyen "színezős" próbálkozásom egy eredetileg csak kukoricaliszttel készülő keksz volt, amibe én most kevés hajdinalisztet is tettem, így egy kissé előhozva belőle az egyébként lehet, hogy nem is érezhető céklaízt. Na jó, nem annyira! De azért valamivel finomabb, ha az eredeti recept szerint készítem. Az én változatom most egy kicsit érdekesebb ízvilágú, nem túl édes, nagyon omlós keksz lett. Azért érdemes kipróbálni! Mindkettőt! Régebben egyszer már elkészítettem az eredeti változatot is, ami egy darálós kekszhez hasonló süti lett. Nekem nincs ilyen szerkezetem, se keksznyomóm. Akkor is egy teljesen más célt szolgáló eszközzel próbáltam ezt megvalósítani (konkrétan egy habnyomószerűséggel, na ezt jól megaszontam...), amivel elég nehézkes volt. De most tettem bele kicsivel több vajat (amit bőven el is bírt) és máris más lett az eredmény...

Az eredeti recept:
  • 250 g kukoricaliszt
  • 100 g vaj (vagyis eredetileg növényi margarin)
  • 80 nádcukor
  • 0,85 dl ásványvíz
Az én változatom:
  • 200 g kukoricaliszt
  • 50 g hajdinaliszt
  • 1/2 teáskanál sütőpor
  • 120 g vaj
  • 80 g szőlőcukor (vagy porcukor, de abból lehet több is szerintem)
  • 100 ml víz
  • pár csepp vanília aroma vagy kivonat
  • Pink színű sütikhez: 2 evőkanál cékla por (kb. a felét színeztem be így, utólag hozzágyúrva)
Mindkét változatnál: A liszteket átszitálom, hozzáadom a cukrot. Elmorzsolom a darabokra vágott nem túl hideg vajjal, majd hozzáadom a folyadékot is és összegyúrom az egészet. Diónyi nagyságú gombócokká gyúrom őket, és ráteszem egy sütőpapírral bélelt tepsire. Bevizezett villával lenyomkodom őket, majd 180 fokra előmelegített sütőben (légkeverésen 165) 10-15 perc alatt megsütöm őket.


2009. április 8., szerda

Csirkemell argentin grillfűszerrel, sárgarépás-hagymás káposztasalátával


Ez volt a mai ebéd. Napsütésben, teraszon elfogyasztva. Frissítő jeges, citromos vízzel leöblítve, ebben a kora nyári időben. 

Hozzávalók:
A húshoz:
  • kb. 40 dkg csirkemell filé
  • argentin grillfűszer (készen is lehet kapni, de otthon sem bonyolult elkészíteni: só, fűszerpaprika, vöröshagyma granulátum, fehér bors, chili, kakukkfű, oregáno, kurkuma)
  • olívaolaj
A csirkemellet kettévágom úgy, hogy 2 szeletet kapjak mindegyikből. Nekem így összesen 6 szeletem lett. Megkenem egy kevés olajjal, majd befűszerezem a szeleteket és hűtőbe teszem egy rövid időre, hogy pácolódjon egy kicsit. Felhevítek egy serpenyőt, öntök bele kevés olajat, beleteszem a csirkemelleket, majd visszaveszem a lángot és megsütöm. Én nem szeretem szárazon, szerintem pár perc alatt megsül.

Az amerikai káposztasalátához (ez volna a coleslow saláta): 
  • 1 kisebb fej káposzta (vagy egy nagyobbnak a fele)
  • 1 kisebb fej hagyma
  • 2 közepes sárgarépa
  • só, frissen őrölt bors
  • kevés citromlé
  • kb. 1 nagy dobozos tejfölnek a fele
  • kb. ugyanennyi majonéz
  • kevés porcukor
A káposzta torzsáját kivágom, majd gyufaszál vastagságúra vágom, vagy legyalulom (vagy még egyszerűbb, ha van egy robotgépem, ami mindezt elintézi pár pillanat alatt). A hagymát nagyon finomra vágom, vagy azt is lereszelem és a káposztához keverem. Az egészet besózom, kevés citromlevet csurgatok rá, majd kb. 1-2 órát állni hagyom. Ezek után a levet, amit eresztett leöntöm róla (én ezt totál elfelejtettem), majd nagy lyukú reszelőn hozzáreszelem a megtisztított sárgarépákat is. Elkeverem a tejfölt a majonézzel, picit sózom és borsozom, és ízlés szerint teszek hozzá kevés porcukrot. A sóval vigyázzunk, mert a káposzta ugye már egy kicsit sós, ezért azt inkább utólag tegyünk még hozzá, ha szükséges. Az öntetet keverjük hozzá a salátához, majd tegyük hűtőbe pár órára, hogy összeérjenek az ízek. Én csak így ettem a kettőt együtt. De ha valaki kíván még hozzá más köretet is, akkor szerintem a sült burgonya illene hozzá talán a legjobban. Vagy esetleg pita. Csak hogy abszolút keveredjenek a különböző népek ételei.

2009. április 7., kedd

Zabpelyhes-zabkorpás keksz

Zabfalatok... Ez a süti is még pénteken készült. Részben a szombati kirándulásra, de leginkább reggelire. Korábban írtam, hogy reggelire a tejeskávé mellé ilyesmiket szeretek, szeretünk elrágcsálni. Ez most nem ugyanaz a recept, amiről már korábban írtam (pláne, hogy abba a verzióba akkor még zabpehely sem került a végén). Ez most tényleg egy egészséges(ebb) változat. Az ékes bizonyíték rá, hogy a Csöppségemnek is mertem adni belőle. Pedig neki aztán tényleg százszor (sőőőt, talán még többször is) megnézem, hogy mit adok. Én most pont emiatt semmit nem tettem bele a választható egyéb hozzávalók közül. Így kissé "szárazabb", de így is finom lett! A recept többé-kevésbé egyébként saját kreálmány, bár vannak még hasonlóak máshol is.
Hozzávalók (kb. 20 db):
  • 150 g nagyon puha vaj
  • 1-1 teáskanál reszelt citrom- és narancshéj
  • 60 g barnacukor
  • 40 g gyümölcscukor
  • 1 tojás
  • 50 g sima búzaliszt vagy fehér rozsliszt
  • 80 g zabkorpa
  • 150 g zabpehely
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • opcionális (akár ki is hagyható): 1-2 marék aszalt áfonya, mazsola, apróbbra vágott aszalt szilva, sárgabarack, datolya, kókuszchips, mogyoró, kandírozott narancshéj... stb.
A vajat egy kézi habverővel habosra keverem a cukrokkal, hozzáadom a tojást, a citrom- és narancshéjat, majd hozzákeverem a száraz hozzávalókat is. Azonnal ki is süthetem, de én a hűtőbe tettem kb. 1 órára, mert más dolgom akadt. A kekszeknek egyébként sem árt, ha így pihiznek egy kicsit sütés előtt. A sütőt 180 fokra melegítem (én légkeverésen sütöttem 160 fokon, hogy minél inkább szárítsa), egy tepsit kibélelek sütőpapírral, majd kb. 1 evőkanálnyi gombóckákból lapos pacákat gyártok, és kb. 15 percig sütöm őket. Mikor kivesszük a sütőből még kissé puhák, de ahogy rácsra téve hűlni hagyjuk őket, úgy válnak majd kekszessé.


2009. április 6., hétfő

Szombaton a Börzsöny lábánál...



Ezt majdnem kifelejtettem az előző bejegyzésemből... Nagyírtáspuszta... Olyan jó volt szinte egész nap a levegőn végre... És jó időben (talán már túlzottan is)... (De mielőtt valaki őrűltnek nézne, hogy a fiamon ilyen melegben mellény volt, annak írom, hogy erdőben voltunk, ráadásul hegyen.)

Hajdinás-diós kenyérkék


Ezt a kenyérkét (bucikat) még pénteken sütöttem, mert szombaton kirándulni mentünk és gondoltam élvezet lesz a szabadban elfogyasztani az ebből készült szendvicseket. A végeredmény egy kissé tömör szerkezetű kenyérke lett, melyben a hajdina kissé "földes" íze és a dió aromája remekül harmonizáltak egymással. Legközelebb szerintem a diót kicsit meg is pirítom majd, mielőtt a tésztához gyúrom, de most elfelejtettem. Szerintünk nagyon finom lett, úgyhogy visszatér még hozzánk!

Hozzávalók (kb. 4 duci zsömlécske lett belőle):
  • 200 g sima liszt (1 evőkanál sikérrel keverve) vagy kenyérliszt (BL 80)
  • 120 g rétesliszt
  • 50 g hajdinaliszt
  • 1 teáskanál só
  • 1 teáskanál méz
  • 1 teáskanál szárított élesztő
  • kb. 210 ml langyos víz
  • 1 evőkanál joghurt
  • 1-1,5 evőkanál dió-, vagy olívaolaj
  • 40-50 g darabokra vágott dió
Ez a kenyérke is a szokásos módon készült, csak ezt egy kicsit tovább kelesztettem (úgy éreztem szüksége van rá), mint a többit szoktam. A liszteket egy tálban összekevertem, hozzáadtam a sót, az élesztőt. A vízbe belekevertem az olajat, a joghurtot és a mézet, majd egy villa segítségével hozzákevertem a liszthez. Amikor jól összeállt kézzel még dagasztottam pár percig, cipót formáztam belőle, beolajoztam kissé a tetejét, majd meleg helyre tettem kb. 1,5 órára (én szokásosan a 40 fokra melegített sütőbe). Amikor megkelt, átgyúrtam, hozzáadtam a diót, bucikat formáztam belőle, letakartam és kb. 30 percre visszatettem a langyos sütőbe (vagy meleg helyre). Ezután kivettem onnan, a sütőt felmelegítettem 200 fokra, majd mindegyik buci tetejét keresztben bevagdostam 2 helyen. Visszatettem a felmelegedett sütőbe és szép barnára sütöttem. De vigyázzunk, ne szárítsuk ki! A kopogtatós módszer természetesen itt is beválik.

Mi az egyik felét sajttal és jégsalátával megpakolva ettük, a másik felére pedig medvehagymás joghurtsajtot kentem (a joghurtot 1-2 nap alat pelenkával bélelt szűrőben lecsepegtetem, sóval, borssal, apróra vágott medvehagymával összekeverem) és jégsalátát tettem hozzá szintén.


2009. április 2., csütörtök

Túrós zsemlefelfújt




Egyik nap Apukáméktól elhoztam pár szikkadtabb zsemlét, mert náluk felesleges volt már, én meg úgy gondoltam készítek belőle túróval töltött zsemlét, mert azt nagyon szeretjük. Én meg néha szeretek egy kicsit variálni, kísérletezgetni a megszokott ételekkel... Hát most ez lett a vége a túróval töltött zsemlének. A legvégén úgy döntöttem, hogy még feldobom a tetejét - ártani nem árthat alapon - pár kanál cseresznye-meggy lekvárral, ami a Drága Anyukám isteni kezei közül került ki. Végül is nagyon jó vége lett!
Hozzávalók:
  • 4 db szikkadtabb zsemle
  • kb. 4 dl tej (leginkább a zsemle szikkadtságától függ)
  • 500 g túró (ha sovány, akkor egy pici olvasztott vajat tehetünk bele, hogy ne legyen "száraz" az eredmény)
  • 3 tojás
  • 1-1 evőkanál cukrozott citrom-, és narancshéj
  • kb. 1 evőkanál vaj
  • kb. 3 evőkanál vaníliáscukor
  • ízlés szerint porcukor (nálam pár evőkanál szőlő-, és gyümölcscukor)
  • csipet só
  • pár evőkanál meggy-cseresznye lekvár (vagy bármilyen más kicsit savanykásabb jellegű lekvár, dzsem - igazából szerintem ez csak az állagtól függ, ki hogy hívja)
Egy nagyobb, magasabb falú tűzálló tálat kicsit vastagabban kivajazunk. A tejet kissé megmelegítjük és elkeverünk benne 1 evőkanál vaníliáscukrot. A zsemléket felszeleteljük, egyik felét megmártjuk a vaníliás tejben, majd a tálba fektetjük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A tojások sárgáját fehéredésig keverjük a cukrokkal, hozzáadjuk a narancs-, és citromhéjat, majd a túrót is, végül óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot is. A túrós massza egyik felét beleöntjük a tűzálló tálba. Ráfektetjük a maradék tejben megáztatott zsemleszeleteket, majd befedjük a túrós krém másik felével. A tetejére pár kanál lekvárt "csepegtetünk", majd 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg szépen megemelkedik és kissé aranybarna nem lesz a széle.



2009. április 1., szerda

A mi mindennapi kenyerünk


A kenyérsütésre akkor kaptam rá, amikor jó pár évvel ezelőtt a Másik Felemtől karácsonyra kaptam egy kenyérsütő gépet. Több kevesebb sikerrel gyártottam benne aztán jó ideig a kenyereket, aztán egy időre megfeledkezdtem róla. De amióta külön élünk, és saját "konyha birodalmam" van, de leginkább amióta a Csöppségem is eszik kenyérféléket, azóta újra belefogtam a kenyérgyártásba. És azt kell hogy mondjam egyre jobban sikerülnek. Érdekes módon a kenyérsütő gépemet már elő sem veszem, mert egy olyan "technikával" készítem, hogy nem kell fél órákat dagasztgatni a kenyeret sem géppel, sem kézzel. Ennek ellenére nagyon jól szoktak sikerülni, még nem csalódtunk.. Ha esetleg mégsem sikerül, akkor (ebben az esetben is finom, csak esetleg nem emelkedik meg annyira stb.) abban sok minden más is szerepet játszik (játszhat). Liszt minősége, időjárás, víz, páratartalom stb. és ez komoly... :)
Nagyon sokan írnak kenyerekről. Az enyéimben, legalábbis amit legtöbbször készítek, nem nagyon van extra dolog. Ennek ellenére úgy érzem mégis érdemes írni róla. Méghozzá azért, mert azzal a módszerrel, ahogy én szoktam készíteni, szerintem nagyon egyszerűen lehet otthon finom (adalékmentes) kenyeret "gyártani". És hátha van 1-2 trükk, amit még valaki nem ismer.
Ezt az alapreceptet szoktam használni legtöbbször, és ezt variálom. Akár úgy, hogy más formát alakítok ki, vagy kelesztés után gyúrok még hozzá pl. aszalt paradicsomot, olívabogyót, magvakat, igazából bármit (na jó, nem). Bár eredetileg a ciabatta hagyományosan bigával, azaz 12 órán keresztül érlelt előtésztával, kovásszal készül. Ha ehhez hasonló jellegű kenyeret szeretnék készíteni, de gyorsabban, akkor azt szoktam csinálni, hogy kicsivel több vizet teszek az egészhez, és kicsit tovább is kelesztem, nem 40, hanem mondjuk 30 fokon. Egyébként ha valakinek nem tud ilyen alacsony hőfokot a sütője, szerintem semmi gond, csak egy picit melegítse be a sütőt, hogy melegebb legyen benne, mint a kinti levegő, mert így sokkal gyorsabban megy az egész.

Hozzávalók (1 cipóhoz):
  • 150 g rétesliszt
  • 100 g sima liszt (1 evőkanálnyi sikérrel)
  • 150 g teljes kiőrlésű liszt/tk. tönkölybúza vagy rozsliszt vagy fehér rozsliszt vagy graham liszt
  • 100 g kukoricaliszt
  • 1 evőkanál burgonyapehely (bio boltban kapható, nem a bolti püré porra gondolok, amihez egyéb adalékokat is adnak)
  • 2 teáskanál só
  • 7 g szárított élesztő
  • 1 teáskanál barnacukor, nádcukor vagy méz
  • 3-3,5 dl meleg víz (a lisztek minőségétől függ mennyit vesz fel)
  • 2 evőkanál olívaolaj
A sütőt bemelegítem 40 fokra. A liszteket egy nagyobb tálba szitálom, hozzáadom a sót, a cukrot, az élesztőt. A vízbe belekeverem a burgonyapelyhet és az olajat, majd egy villával hozzákeverem a liszthez. Addig keverem a villával, amíg össze nem áll az egész. Ezután még kézzel kb. 5 percig gyúrogatom. Ha kell még adok hozzá egy kis lisztet, de nem túl sokat. Vizet csak akkor érdemes utólag hozzáadni, ha még nem állt össze annyira a tészta, mert különben könnyen egy ragacsos maszlagot kapunk. Cipót formálok belőle, kicsit beolajozom a tetejét, hogy ne száradjon ki a kelesztés alatt, majd berakom a sütőbe. A sütőt nyugodtan kikapcsolhatom. Elég meleg lesz benne. Valamikor ki is támasztom még egy fakanállal az ajtót, hogy "friss" oxigént kapjon a tészta. Ekkor magára hagyom általában 1 órára, de min. addig, amíg a duplájára nem kel. Ezután újra átdögönyözöm (ekkor teszem hozzá az egyéb dolgokat is), majd eldöntöm, hogy milyen fomát szeretnék. Én valamikor ketté választom a tésztát, egy kicsit hosszúkásabbra formázom, csavarok rajta egyet, és így sütöm meg. Van úgy, hogy sima cipót formázok belőle, aminek bevagdosom a tetejét, ha újra megkel. Vagy megszóróm valamilyen maggal: napraforgó, tökmag, szezámmag stb. Készítettem már belőle kenyérrudacskákat, amit a két tenyerem közt sodortam hosszú vékonyra. És a legjobb módszer arra, hogy igazán finom, ropogós héjú kenyerünk legyen, szerintem az, ha sütőzacskóban sütjük meg (ilyen az alsó képen látható kenyér). Ebbe a formázás után teszem bele és ebben történik a második kelesztés is, ami egységesen mindegyiknél kb. 30 perc szokott lenni. Ez még mindig a langyos sütőben történik. Ezután kiveszem a sütőből, és felmelegítem 210-220 fokra, majd ha ez megtörtént visszateszem a kenyeret, és szép aranybarnára sütöm. A trükk arra, hogy átsült-e, továbbra is az, hogy megkopogtatom az alját, és ha kongó hangot ad, akkor késznek nyilvánítható.

Az én Csöppségem legjobban egy kevés extra szűz olívaolajjal megspriccelve, vagy natúr ricottával megkenve szereti.