Az utolsó harmincas

Ez a fenti cím, úgy hangzik, mintha valami western film címe lenne... :D Pedig nem az! Csajos csapatunk utolsó tagja is belépett a harmincasok táborába 24.-én, melyet ismét megünnepeltünk. Ismét egy meglepetés bulit szerveztünk neki, melyre megtiszteltetésként ismét én vihettem a tortát. Elvileg úgy volt, hogy jó sokan leszünk, ezért a nagy torta mellé készítettem egy pár cupcake-et is, hogy biztosan jusson mindenkinek belőle. Az is tulajdonképpen a torta mini változata volt. Hát így sikerültek. Múlt héten - mint írtam már egy korábbi posztban -, nem voltam a helyzet magaslatán, így igen remegős kezekkel, közben szédelegve is, készült ez a torta, ami azért szerintem meglátszik erősen (ennél sokkal, de sokkal szebbet szerettem volna, de így jött össze most). De mindenki csak dicsérte, nagyon kedvesek voltak. Hogy igazodjak a szezonhoz egy kicsit, meggy is került a torta töltelékébe. Most én is egy picit megszenvedtem amúgy a borítással, vagyis a hamis marcipánnal. Ebből is látszik, hogy nem sikerülhet mindig ugyanolyan jó állagúra, de azért megoldottam a helyzetet. A csokis díszítés is elég érdekesre sikeredett most, mert ezek a kis csokis csúcsok valahogy kissé szado-mazóssá varázsolták az egyébként finoman nőies küllemű tortát. Nem, amúgy nem annak szántam. Sem szado-mazósnak, sem csúcsosnak a csokipöttyöket, csak épp nem olvasztottam fel eléggé a csokit, vagyis túl sűrű volt már, amikor nyomkodtam ki, így azok mindig csúcsokat húztak. Sima pöttyöket szántam egyébként. Eleinte meg inda mintákat, csak annyira nem volt biztos akkor a kezem, hogy nem bonyolítottam inkább a dolgot. Szóval ilyen lett! Egyébként nem olyan bonyolult maga a torta, mint ahogy elsőre tűnik a leírás hosszúsága alapján.

Kedves Niki, ezúton is még egyszer nagyon boldog szülinapot kívánunk Neked! :)

Tortalap
Hozzávalók (25 cm-es kapcsos tortaformához, 2x2 cm-es lap lesz belőle):

• 200 g sima liszt
• 100 g rétesliszt
• 1 púpos teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• nagy csipet só, na meg szeretet
• 250 g cukor (egy része nádcukor volt)
• 1 bő evőkanál vaníliás cukor (igazi vaníliás)
• 3 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)
• 300 g puha (de nem folyós) vaj
• kb. 200 g tejföl (liszttől is függ, ne legyen folyós a tészta, inkább sűrűbb, kanálról nehezebben leeső)
• 3 tojás 
• 1 evőkanál instant kávé (legjobb a fagyasztva szárított, ez aromásabb sokkal) 1 evőkanál forró vízben feloldva

Cupcake tészta
Hozzávalók (12 db-hoz):

• 200 g liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• csipet só
• 2 evőkanál kakaópor
• 130 g vaj
• 160 g nádcukor
• 1 evőkanál házi vaníliás cukor
• 1 tojás
• 1 púpos teáskanál instant kávé, kevés vízben feloldva

Meggyes krém
Hozzávalók (a torta és a cupcake-ek megtöltésére is elég):

• 700 g-os (350 g töltőtömegű) meggybefőtt kimagozva (készíhetjük cseresznyével is)
• étkezési keményítő
• kevés vaníliás cukor

Csokoládés-tejszínes krém
Hozzávalók (a torta és a cupcake-ek megtöltésére is elég):

• 500 ml tejszín
• 250 g étcsokoládé (50, 60 és 80 %-os vegyesen)
• 1 tasak Zselatin Fix (biztonsági intézkedés, mert túl kellett, hogy éljen egy kisebb kocsis utazást, ill. néhány órai hűtést is nélkülöznie kellett, így tuti jól tartotta magát)

A bevonáshoz és a díszítéshez: hamis marcipán, olvasztott étcsokoládé

Tortalap és cupcake tésztájának tészta elkészítése:

Mindkettőt érdemes 1 nappal a töltés és díszítés előtt elkészíteni, mert akkor lesz ideje kicsit szikkadni és könnyebb lesz vele dolgozni.

A tortalaphoz előkészítem a kapcsos tortaformát. Az aljára kivágok két darab lapot sütőpapírból (két részletben sütöttem, azért kettőt), az oldalát pedig kivajazom. A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). A liszteket egy tálba szitálom a sütőporral és a szódabikarbónával együtt. Belekeverem a cukrokat és a sót is. Gépi habverővel hozzákeverem a vajat/margarint is. Egy másik tálban kikeverem a tojásokat a kakaóporral, a feloldott kávéval és a tejfölellel, majd a habverővel kevergetve a tésztát, folyamatosan hozzáadagolom a lisztes-vajas keverékhez, amíg jól össze nem áll, és nehezen esik le habverőről. Süssük két részletben, mert így sokkal, de sokkal egyszerűbb lesz vele dolgozni. Tehát az egyik felét öntsük az előkészített tortaformába, simítsuk el a tetejét, és rázogassuk meg egy kicsit, hogy mindenhol eloszoljon rendesen a tészta, majd az előmelegített sütőbe tolva egyenként süssük kb. 30-35 percig mindkét lapot (tűpróba! hiszen minden sütő másképp süt). Mielőtt levesszük az első lapról a formát, hagyjuk pár percig pihenni, és óvatosan bánjunk vele, nehogy eltörjön.

A cupcake tésztához a muffinsütő formát kirakom papírkapszlikkal. A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen 160 fokon sütöttem). Egy tálba szitálom a lisztet a kakaóporral, sütőporral, szódabikrabónával. Egy másik tálban habverővel alaposan kikeverem a vajat a cukorral, majd hozzáadom a tojást, csipet sót is. Végül belekereverem feloldott kávét és összevegyítem a száraz hozzávalókkal és még mindig habverővel keverve, alaposan összekeverem. Kanállal a sütőformákba adagolom, majd az előmelegített sütőbe tolva kb. 25 perc alatt megsütöm. Miután kihűlt, egy almamagozóval, vagy kiskanál segítségével a közepüket kivájom (ide jön majd a töltelék).

A meggyes krém elkészítése:

A meggyet, ha magos kimagozom, leszűröm, majd megmérem a levét. 300 ml folyadékhoz bőven elég lesz 3 evőkanál keményítő. Én először azt hittem kevés lesz ez a krém, ezért még kiegészítettem a levet friss meggylével (ez a sok fejtésből maradt nekem), úgy hogy 500 ml legyen (ehhez adtam 4 evőkanál keményítőt). De ez teljesen felesleges volt, mert megmaradt belőle egy dobozkányi, így elég lett volna csak a befőttet felhasználni. Szóval a meggyet kimagozom, a levet felteszem kevés vaníliás cukorral a tűzre, a keményítőt közben kikeverem pár kanál hideg befőttlével. Ha forr hozzáöntöm a keményítős keveréket, majd folyamatosan kevergetve pár perc alatt besűrítem. Közben hozzáadom a meggyet is. Jól kihűtöm, mielőtt a tortát elkezdem tölteni.
Használhatunk cseresznyét is hozzá.

A csokis-tejszínes krém elkészítése:

Kb. 100 ml tejszínt forrpontig melegítek, leveszem a tűzről, folyamatosan kevergetve felolvasztom benne az apróra tört étcsokoládékat, majd jól kihűtöm. A maradék tejszínt kemény habbá verem, hozzáadom közben a zselatint fixet is (ízlés szerint kevés porcukor is mehet bele, ha túl keserűnek találnánk a krémet, bár ez a csokitól is függ). A csokis tejszínt is habverővel fellazítom, majd hozzákeverem a habbá vert tejszínt is, óvatosan, hogy ne nagyon essen össze a hab. Egy picit hagyom, hogy megkössön a krém, majd tölthetem is vele a tortát ill. a cupcakeket.

A torta összeállítása:

A csokis krémet habzsákba töltöm, majd elkezdem betölteni vele a tortát körkörösen, váltakozva a meggyes krémmel, ahogy az alábbi képen látható. Középre viszont inkább csokis krém kerüljön, mert akkor a szeletelésnél jobban megtartja a meggyet és nem fog kipotyogni belőle, ill. szétesni.

Ha megtöltöttem, ráhelyezem a másik tortalapot, leveszem a karimát (ha rátettük, de anélkül sem esik szét, ha nem tettük), majd a kijavítom a szélén is a krémet, a két lap között. A kivájt közepű cupcakeket is megtöltöm a meggyes és csokis krémmel.

A díszítéshez a hamis marcipán egy részét nem túl vastagra, kör alakra nyújtom (én nagyméretű szétvágott zacskót használok erre a célra, ami előtte megszórok keményítővel és porcukorral is), majd ráborítom a tortára és óvatosan rásimítgatom mindenhol. A cupcakek borításához szintén vékonyabbra nyújtom, kivágok akkora köröket, amekkora a tetejük, majd ezekre is ráhelyezem. A maradékból készítettem a virágokat, aminek a színezéséhez kevés friss meggylevet használtam (meteor meggy volt, ennek igen erős a színező ereje kis mennyiségben is), melyet előtte krémesre kevertem egy kis keményítővel és porcukorral, majd alaposan hozzágyúrtam a hamis marcipán masszához.  

És íme a képeslap, amit most stílusban nem sikerült annyira a tortához passzintani, hacsak nem annyiban, hogy mindkettő finoman nőcis lett, mint ahogy kedves Niki barátnőm is az.

Kókuszos-cseresznyés rétes

Egy újabb cseresznye-kókusz párosítás még a múlt hétről. Hiszen cseresznye-meggy volt dögivel, mint azt már korábban említettem. (Képzeljétek, azóta még 2 láda meggy és cseresznye került hozzám! :) ) Na és az előző posztban található leveshez használt házi kókusztej, kiáztatott kókuszreszelékét is fel szerettem volna használni valamire. Nem dobunk ki semmit címszóval. Mert minek is dobnám ki, ha még kókusz íze is marad valamennyi, ill abszolút jól használható. Szóval eszembe jutott ez a páros ismét - rétes formájában -, így réteslap is került a kosárkámba bevásárlásnál. A vicces az volt, hogy 6 laposat vettem, én pedig elhatároztam, hogy 4-4 lapba tekerem majd be, úgy pont jó lesz, mert nem szakad majd ki. Hahahaha... Csak épp, miközben ezt nagy bőszen kigondoltam a töltelék kevergetésekor, nem vettem figyelembe, hogy nekem csak 6 lapom van. Leválasztottam 4 lapot (át sem számoltam mennyi volt összesen, szentül hittem, az bizony 8, mert én úgy határoztam el...:) ), megtöltöttem, felcsavartam. A második rúd készítésekor döbbentem rá, hogy bizony csak két lapom maradt. Megpróbáltam a lehetetlent! Szakadás nélkül betölteni, felcsavarni és a tepsire helyezni a rétest. Szerintetek sikerült? Hát persze, hogy nem! Ott bénáztam. Tragikomikus volt, ahogy menteni próbáltam a menthetetlent. Már majdnem sírva fakadtam, hogy hogy a fenébe fogom ezt rávarázsolni egyben a tepsire. A végén kisebb-nagyobb szakadásokkal-hasítékokkal tűzdelve, valahogy ráborítottam. Szinte szó szerint! Na hát ő nem lett szép! Sőt! Mondhatni elég amorf lett szegénykém, viszont a legfinomabb lett, ahogy kisült belőle minden.  :)

Jaj, és majd elfelejtem. Tudja valaki, mit lehet csinálni, hogy a meggy, cseresznye (főként a meggy), ne színezze meg a tésztát, kókuszt, egyebet, szép zöld színűre miközben sül??? Bár a képeken szerencsére nem látszódik (pedig ezt még retusálni sem retusáltam le róla), de bizony igen szép zöld színe lett néhol a kókusznak.

Hozzávalók (2 rúd réteshez)

• 2x4 réteslap
• olvasztott vaj
• 2 tojás (tehetünk bele hármat is akár)
• 2 bögre (kb. 2 decis bögre, de szűkebben mérjük) áztatott kókuszreszelék (ha nem áztatottat használunk, keverjünk hozzá kevés forró tejszínt pl., vagy kókusztejet)
• 2-3 evőkanál gyümölcscukor (vagy ízlés szerint)
• 2 evőkanál vaníliás cukor
• pár marék kimagozott cseresznye (nekem megint belekerült pár szem meggy is)
• kevés gyümölcscukor megszórni

A tojások fehérjét csipet sóval habbá verem. A tojások sárgáját is jó habosra keverem a kétféle cukorral, hozzákeverem a nedvesebb, de kinyomkodott kókuszreszeléket is, majd beleforgatom a tojáshabot. A réteslapokat kiterítem - gyorsan dolgozva, hogy ne száradjon ki -, egyenként megkenem az olvasztott vajjal. A szélén elosztom a kókuszos krémes-habot, majd a tetejére rászórom a kimagozott cseresznyét, amit előzőleg összekevertem kevés gyümölcscukorral. Feltekerem, kívülről is alaposan megkenem olvasztott vajjal, megszórom kevés kókuszreszelékkel, majd előmelegített sütőben megsütöm. Én 170 fokon légkeverésen sütöttem aranysárgára (kb. 20-25 perc).

 

Most ahogy így gondolkodom a recepten, töltelékként a következőt is el tudom képzelni: 

a sűrűbb, konzerv/dobozos kókusztejből készítek egy pudingot, tojássárgájával (bár akkor a színe már nem marad fehér) vagy keményítővel besűrítve, kihűtöm, lazítom egy kis habbá vert tojásféhérjével, majd erre teszem a cseresznyét, ill. bele is lehet akár keverni. Ezt még nem tudom hogy működik, de majd kipróbálom. :)

Kókusztejes cseresznyekrémleves

A múlt héten, anyukáméktól elhozott temérdek gyümölcsből nem csak dzsemek, hanem pl. ez a leves is készült. Nem bolti, hanem házilag készített kókusztejet használtam hozzá, és szerintem egy egyszerű, de nagyon finom kis leves lett a végeredmény. Nagyon kellemes ízvilágú, és jégbe hűtve igazán nagyon frissítő is volt a nagy melegekben. Most ugyan az időjárás abszolút nem úgy áll, de múlt héten még igen jól tudott esni egy tányér jéghideg leves. De lesz még itt meleg kérem szépen, csak hétvégére rendelnek nekünk mindig rossz időt. De hogy jártam ezzel a levessel... Hjaaaaj... Mikor magoztam a cseresznyét, odafigyeltem, nehogy mag kerüljön, vagy maradjon benne. De ezek szerint nem eléggé... Persze a figyelmetlenségem már csak akkor derült ki, amikor turmixoltam össze a levest. A magocska ekkor "gyönyörű" hangokat adott. Így viszont már nehéz lett volna nem észrevenni. Szóval álhattam neki átpasszírozni egy szűrön az egészet (azért lett végül ilyen szép sima az enyém). De miután még mindig nem elég felszerelt a konyhám, nagy szita helyett, maradt a kis szűrő. Hát így aztán különösen nagy élvezet volt, mit ne mondjak. Persze a mag végül sértetlenül került elő! Sok hűhó semmiért...

Hozzávalók:

• kb. 600-700 g cseresznye kifejtve (nálam kevés meteor meggy is ment bele a színe végett)
• nekem 1 hatalmas maroknyi fagyasztott is kerül bele (még a tavalyi adagból maradt)
• 1,2 liter házi kókusztej + még egy kevés a végére, ha picit higítani szeretnénk
• kb. 6-8 evőkanál xilit, eritrit  vagy egyéb édesítőszer (vagy ízlés szerint, a gyümölcsök édességétől függően adagoljuk)
• kb. 2-3 evőkanál vaníliás cukor
• 2 púpos evőkanál keményítő
• 200 ml tejszín (lehet joghurt, tejföl, vagy ez is kókuszkrém (pl. Cocomas) és így akkor tejmentesnek is mondható)

A kifejtett cseresznyét ill. kevés meggyet a kókusztejben feltesszük főni. Ízesítjük a kétféle cukorral, majd felforraljuk és pár percig fedő alatt főzzük (nem kell túl sokáig). Közben a tejszínben csomómentesen elkeverjük a keményítőt, majd ha már kicsit puhább a cseresznye behabarjuk vele a levest és egyet forralunk még rajta. Végül egy botmixerrel alaposan elturmixoljuk, majd ízlés szerint cseresznyével, kókusz chipsszel, jégbe hűtve tálaljuk. 

Tipp: készíthetjük úgy is, hogy a cseresznyét csak egész kevés kókusztejben főzzük fel kicsit, majd besűrítjük a tejszínnel, kihűtjük, végül a kókusztejjel alaposan elturmixoljuk. Ennek csak annyi értelme van, hogy így valamivel több vitamint és ásványianyagot megőriz a kókusztej. Persze az egészet nyersen is turmixolhatjuk. Mármint a cseresznyét, kevés meggyet, kókusztejet, pici tejszínt és a gyümölcscukrot. Arra viszont figyeljünk oda, hogy a kókusztejet, ha magában lehűtjük, akkor kicsapódik belőle a kókuszzsír. De ez ne riasszon meg senkit, el lehet turmixolni úgy is, ill. azt le is szedhetjük a tetejéről nyugodtan, mielőtt felhasználjuk, bár nem érdemes, mert akkor sokat veszít az ízéből.

Káposztás-burgonyás tócsni kapros tejföllel

Vettem egy fej káposztát a múltkor, bár eredetileg mást gondoltam belőle (ezt a sárgarépás-hagymás káposztasalátát (Coleslaw), de végül egy kicsit laktatóbb megoldáson gondolkodva, ezt a nagyon finom tócsnit/lepcsánkát hoztam össze belőle. Ahány ház, szinte annyiféleképpen hívják, de tök mindegy, mert így is, úgy is nagyon finom. Én most egy kis kapros tejföllel tálaltam, hogy némi frissességet is csempésszek az egészbe így nyár derekán. Úgy tűnik majd, egy hadseregnek elegendő adag lesz, de egy felnőtt simán lenyom belőle ötnél többet is akár, és így már nem is olyan vészes a mennyiség. De ha gondoljuk, akkor nyugodtan felezhetjük a hozzávalók mennyiségét, mert ez szerintem csak frissen kisütve az igazi. Egy tányér jéghideg gyümölcsleves után a nagy melegekben ez igazán remek ebéd. Pl. egy kókusztejes cseresznyekrémleves után. Ennek a receptje a következő posztban jön majd.

Hozzávalók (kb. 32-35 kis lepényke lesz belőle):

• 1 kisebb fej újkáposzta
• 4 közepes újburgonya
• 1 kicsi dobozos joghurt
• 4 nagy tojás
• kb. 6 evőkanál sima liszt (de lehet tönkölyliszt is, vagy teljes kiőrlésű)
• kb. 6 evőkanál kukoricaliszt
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 1 kicsi fej lilahagyma
• só, frissen őrölt bors
• a sütéshez olaj

A tálaláshoz:

• tejföl (egész kevés joghurttal keverve)
• aprított kapor
• só

A káposztát megmosom és lereszelem, vagy kivágom a torzsáját, kisebb darabokra vágom, és késes aprítóban durvára dolgozom Én ezt az utóbbi gyorsabb, és kényelmesebb megoldást választottam. Az újburgonyákat alaposan megsikálom, majd nagylyukú reszelőn azt is lereszelem, és egy nagy tálba teszem a káposztával együtt. Hozzáadom az összezúzott fokhagymát, az apróra vágott lilahagymát, sózom, borsozom, majd hozzáadom a joghurttal elhabart tojást is, és annyi lisztet, amivel egy sűrűbb, de kanállal jól adagolható masszát kapok. Egy teflonos serpenyőbe (vagy palacsintasütőbe) pici olajat öntök, felhevítem, 1-1 evőkanálnyi adagokat teszek (készíthetünk nagyobb lepényeket is) bele, majd mindkét oldalukat megsütöm. Én minden adagnyi előtt egy kevés olajat öntöttem a serpenyőbe, de tényleg csak egy kicsit.

Tipp:
A joghurt el is maradhat a tésztából, és akkor kevesebb liszt is kell bele, ill. valamivel ropogósabb is lesz. 

Jammelés

...na de nem úgy, hanem ez most befőzést, egész pontosan dzsembefőzést akar jelenteni. Nem recepteket írok most (bár az is jön egy pár a következő posztokban), hanem csak életjelet adok magamról itt a blogon is, így egy hét elmúltával.

Kissé eltűntem (tudjátok, mint szürke szamár...), mert a héten, egyrészről olyan voltam, mint a Chemotoxos légy... Bár hétfőn ez annál kicsit durvább is volt, mert konkrétan lábra sem tudtam állni, és sem egy korty víz, sem étel nem ment le a torkomon, egész nap csak aludtam összekucorodva, mint akit lelőttek. Ehhez képest másnap - felbátorodván azon, hogy lábra tudok állni -, elhoztam anyukáméktól 1-1 láda meggyet és cseresznyét, hogy feldolgozzam. Konkrétan 13 hatalmas ládával állítottak haza hétfőn a telekről. Gyönyörűséges meteor meggy és sötétre érett, finom cseresznye. És még apukám azt mondta, idén nem lesz olyan sok gyümölcs. Nah jah... :) És még nincs vége, ha jól értettem. Szóval az én 1-1 ládám, igen kevés segítség volt anyukámnak a feldolgozásában, de azért valamit remélem csak ért. Szóval felhúztam magamra a speckó, kis vékony gumikesztyűt (neeem, eszem ágában nem volt nekiállni a meteor meggynek nélküle... tudjátok az mit jelentett volna???:D)és kisebb-nagyobb megszakításokkal, meg szédelgéssel vegyítve, szerdáig ezekkel munkálkodtam. A gyümölcsök egy elenyésző része ment a fagyasztóba. De készült pl. (házi) kókusztejes cseresznyekrémleves, ill. hogy a kiáztatott kókuszt felhasználjam, kókuszos-cseresznyés-meggyes rétes is. A maradékból pedig dzsemeket készítettem. Sima most nem is készült, mert tudtam, anyu úgyis csak olyat tesz el. Gondoltam én megint megbolondítom pár extrával. És én modern háziasszony módjára, nem a hosszas főzőcskézést választottam, hanem a dzsemfixeket, némi gyümölcscukrot ill. nádcukrot, na meg friss citromot (a citromsav helyett ). Összesen 13 kisebb-nagyobb üveg lett végül:

Rózsaborsos cseresznye (simán, mozsárban összetört rózsaborsot adtam a gyümölcshöz a főzés alatt)

Étcsokis meggy-cseresznye (egyszerűen hozzákevertem a megolvasztott étcsokoládét a kész dzsemhez)

Fűszeres meggy-cseresznye (klasszikusokkal, mint fahéj, szegfűszeg, vanília)

"Marcipános" cseresznye (kezem ügyébe akadt a kis mandula aromás üveg, gondoltam löttyintek bele egy kicsit, és tök finom lett)

Levendulás-őszibarackos minitorta fehércsokoládéval és Lazac kapros-fokhagymás kenyérmártásban sütve, kapris-rukkolás salátával

Ott tartok még mindig (már ami a beszámolót illeti), hogy június 14.-én Másik Felemnek szülinapja volt. De miután az előző posztban látható tortát már előbb megkapta, én pedig a hivatalos napján is köszönteni szerettem volna valamivel, ezért újabb tortát készítettem. Igaz, miniben. Így az alábbi menüvel vártam haza a munkából. Nekünk mindkét étel nagyon bejött. Ami érdekes, hogy Másik Felemnek is, pedig sem a levendulát nem szívleli annyira, sem a rukkolát. Ennek ellenére nem volt szándékos, hogy ilyeneket készítettem. Csak úgy jött. De úgy tűnik bevált. Ha már az elmúlt évek alatt sikerült a tojáslevestől kezdve a lecsón át, olyan sok dolgot megszerettetnem vele, amit korábban nem szeretett, egy kis levendula és egy kis borsmustár már nem foghatott ki rajtam. Vagy rajta. Vagy ahogy mondta egy pár hete, öregszik már, miközben szorgalmasan lapátolta befelé a párolt zöldséget, amin maga is meglepődött, mert még ízlett is neki. :D  

Levendulás-őszibarackos-mini torta fehércsokoládéval
Hozzávalók (2 db minitorta lesz belőle, ez kb. 4 kisebb adagra is elegendő, ha félbevágjuk a tortákat)
Az alaphoz:

• 80 g babapiskóta morzsa
• 50 g fehércsokoládé
• 50 g vaj
• A tetejére: 2 evőkanál sárgabarackdzsem

A tetejére:

• 300 g őszibarack
• 200 g habtejszín (1 kis dobozos)
• kb. 4-5 evőkanál tejföl
• 2 evőkanál levendulás cukor vagy ízlésünk szerint (nálam még tavalyi, és így pont kellemes, nem túl erőteljes levendula íze lett)
• 1 zacskó gyors zselatin (zselatin fix, 500 ml folyadékhoz való)

Két db 10 cm átmérőjű konzervesdoboz (ilyen pl. az őszibarackos konzerv, ennek az alját is vágjuk ki) oldalát kibélelem alufóliával, az aljához, pedig kis darab sütőpapírt teszek. Megolvasztom a vajat és a fehércsokoládét, majd összekeverem a babapiskóta morzsával. Ha túl száraznak találnánk, mehet még hozzá kevés olvasztott vaj. Kettéosztom, majd elegyengetem az előkészített konzerves dobozok alján, elosztom rajta az 1-1 kanál sárgabarackdzsemet is, és a hűtőbe teszem, amíg a krém elkészül. 

A megmosott barackokat meghámozom, kimagozom, majd kicsire felkockázom. A tejszínt, habbá verem a cukorral és a gyors zselatinnal, majd habverővel óvatosan beleforgatom a tejfölt, végül a barackot is hozzákeverem (a felvágásnál keletkezett kevés is lé is nyugodtan mehet bele). A keveréket elosztom a két konzervesdobozban, majd hűtőbe teszem és alaposan lehűtöm. Tálalás előtt díszítem friss levendulavirággal és barackszeletekkel. Mikor megdermedt már a krém egy kicsit, levettem róla a dobozt és az egyiket körberaktam félbevágott babapiskótával, majd szalagot is kötöttem rá. Ez szántam végül az ünnepeltnek. A piskóta ennél nem puhult meg, mert ugye nem volt mitől, de így is nagyon finom lett végül.  

Ha intenzívebb és frissebb levendulaízt szeretnénk, keverhetünk néhány apró kis levendulavirágot a krémbe is. Természetesen csak olyat, amelyről biztosan tudjuk, nem kezelték semmiféle vegyszerrel.

Ezt a fotót kérlek ne nézzétek nagyon kritikus szemmel. :S Ez most olyan volt, hogy gyorsan, csak a tányérra pakoltam és kattintottam róla egyet, mert már nagyon sietnem kellett... Igen, a lazac lehetne egy elegánsabb étel is (már akinél nem mindennapos, nálunk nem az sajnos, pedig elviselnénk), ennek ellenére mégis elég rusztikusra sikeredett, már ami külsőt illeti. Ennek ellenére (na és a rossz fotó ellenére is) el kell, hogy higgyétek nekem, hogy nagyon-nagyon finom.

Kapros-fokhagymás kenyérmártásban sült lazac, kapribogyós-rukkolás salátával
Hozzávalók (kb. 4 főre elegendő)

• 60 dkg lazacfilé
• 1 fej lila hagyma (lehet fehér főzőhagyma is)
• kevés olívaolaj
• 1 evőkanál vaj
• 1 csapott evőkanál (ízfokozó nélküli) ételízesítő (vegeta)
• frissen őrölt bors, tengeri só

A mártáshoz:

• kb. 70-80 g-os rozsos kenyérsarok (lehet kicsit szikkadtabb),darabkákra tépve
• kb. 2 dl langyos tej
• 3 gerezd zúzott fokhagyma
• 3 evőkanál olívaolaj
• kb. 5 evőkanál aprított kapor (nekem most a fagyasztóból)
• 1 tojás sárgája
• 1 kisebb citrom frissen facsart leve
• 1 teáskanál méz
• tengeri só és frissen őrölt bors

A salátához:

• kapribogyó
• paradicsom
• rukkola levél
• uborka
• olívaolaj, pici citromlé, kevés durva szemű tengeri só és frissen őrölt bors

Egy laposabb tűzálló tálat kissé kikentem olívaolajjal, majd félretettem. A sütőt előmelegítettem 210-220 fokra. Nekem bőrös lazacom volt, így arról lefejtettem óvatosan a bőrt, majd a benne maradt szálkákat kiszedegettem. Megmostam, óvatosan leitattam róla a vizet, vastagabb szeleteket (steaket) vágtam belőle, majd meglocsoltam kevés citromlével.

A langyos tejbe beletépkedtem a kenyeret, majd hagytam, hogy megszívja magát. Ezek után egy késes aprítóban összeturmixoltam a fokhagymával, a kaporral, az olajjal, a tojás sárgájával, pici sóval, borssal, mézzel és a citrom levével.

A lila hagymát megpucoltam, félbevágtam, majd vékonyan felkarikáztam. Egy serpenyőben a vajat megolvasztottam kevés olívaolaj hozzáadásával, majd kissé megpirítottam benne a hagymát. Hozzáadtam kb. fél dl forró vizet, melyhez hozzákevertem az ételízesítőt is, végül belefektettem a lazacszeleteket és mindkét oldalukon - óvatosan megforgatva - kb. 1-1 perc alatt elősütöttem-pároltam. A halsteakeket átrakosgattam óvatosan - hogy össze ne törjön -, az előkészített tűzálló tálba, ráöntöttem a maradék hagymás levet is, majd elosztottam rajta kenyérmártást és az előmelegített sütőbe tolva kb. 10-15 percig sütöttem.

A mártás elég hígnak tűnik majd, de ennek ne dőljünk be, mert sütés után igencsak összeáll majd. Így ha kissé folyósabb mártást szeretnénk, nyugodtan önthetünk még hozzá 1-2 dl tejszínt is akár. A kenyér és a tojás éppen eléggé össze fogja tartani.

A rukkola leveleket, az összevágott paradicsomot és uborkát összekevertem. Hozzáadtam a kapribogyót is, meglocsoltam pici citromlével, olívaolajjal, sóztam kissé és borsoztam is, majd a hal mellé tálaltam.

Epres-narancskrémes Saint-Honoré torta

Kalandos torta. Egyrészről, mert én megint nem bírtam magammal, és nem egy klasszikus változat készült belőle. Epreset készítettem, ehhez gondoltam jól jön egy narancsos krém (ebből szintén nem egy van itthon jelen pillanatban... pff.. még hogy téli gyümölcs... miért is??). Úgy gondoltam, ehhez még jól jól passzol majd, egy csokis-kakaós alap. Érdekes, de több változat létezik az alapnál. Olyan, amely morzsolt tésztával készül, ill. olyan is, amelynek leveles tészta az alapja. Nem tudom eldönteni végérvényesen melyik az eredeti, de úgy gondolom, talán inkább a morzsolt verzió lehet az. Nem baj. Nekem a leveles tészta ehhez finomabbnak tűnt, így azzal készült. Szóval ezt terveztem alapnak, kakaósan-csokisan megtöltve, de végül ez annyira összement a sütés alatt, hogy inkább készítettem egy sima égetett tésztás alapot is a kis fánkocskák mellé. Ez lett végül az alap, erre jött majd rá a szintén nem szokványos narancsos krém, majd a kakaós krémmel rétegezett leveles tészta, ismét a krém, és az égetett tésztás, narancskrémmel megtöltött fánkok, majd az eper és némi narancs is díszítésnek. Terveztem még rá karamellt is, vagy csokoládét, de arra már nem jutott idő. Merthogy csütörtök este elkészítettem ezt a tortát (ill. a kakaós-leveles tésztás alapot), de miután rájöttem, az baromi kicsi lesz, rögtön dupla adag égetett tésztát készítettem el. Ez ugyan kicsit többnek bizonyult, mint kellett volna, de a krémből is maradt egy kevés, így a maradék tésztából készítettem kis töltött fánkokat. 1 kicsi tálca lett, de pikk-pakk el is tűnt az asztalról a banzájon. Mindez még nem elég, mert ugye péntekre kellett a torta, ill. akkor ünnepeltük (volna) a szülinapokat is. Köztük Másik Felemét is, bár neki ma van hivatalosan. Boldog szülinapoooot Másik Felem! :) De az ünnepeltnek se híre, se hamva nem volt az ünnepségen. Szegénynek dolgoznia kellett, és bár úgy volt, hogy csatlakozik majd hozzánk, mégsem tudott, mert az élet közbeszólt, így csak este későn ért oda. Addig természetesen senkinek nem volt szíve felvágni a tortát, de mire Ő megjött, már nem is volt kedve enni senkinek. Így másnapra halasztottuk inkább az egészet. Pláne, hogy nővérem családi méretű Pavlovája is várakozott még a csatasorban. Hűűű, gyerekek, az brutál nagy volt. Kb. 35-40 cm átmérőjű. Na szóval másnapra maradt a torta elfogyasztása, de ekkor már ugye 1,5 napja állt szegény. Igaz, direkt nem díszítettem ki előre, csak az alapok voltak összerakva. De akkor is.! :S Nem épp azok az alapok, melyeknek jót tesz, ha állnak. No mindegy, hát ez volt! Ettől függetlenül nagyon finom lett mindenki szerint. És abszolút megéri a kis időráfodítást ezt a torta, mert nagyon könnyű, krémes, és még ha a klasszikus változat vaníliakrémmel is készül, ill. karamellel van díszítve, nagyon sok más variációban is el lehet készíteni szerintem. Szombaton még gyorsan kidíszítettem (neeeem, olvasztott csokira, meg karamellre már ekkor sem jutott idő). Komolyan, kb. 10 perc se volt. Szóval ezt is nézzétek el nekem. Na meg a fotók.... No comment. Ki be rohangáltam a nővéremék házából, hogy normálisabb fényviszonyok között lekattintsam kb. 1 másodperc alatt... :)

Sütés előtt néhány kattintás az alapról és a leeső részekből készített kis kakaós csigákból. Ez utóbbiból tök jó kis reggeli lett!

Kakaós-csokis leveles tészta
Hozzávalók:

• 1 csomag fagyasztott leveles tészta, nálam 500 g-os (felengedve)
• 80 g nagyon puha (de nem folyós) vaj
• 3 evőkanál kakaópor
• 2 evőkanál porcukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor (igazi)
• pár evőkanál reszelt étcsokoládé

Egy kézi habverővel alaposan kikeverem a vajat a kétféle cukorral és a kakaóporral. A leveles tésztát, lisztezett deszkán vékony, téglalap formára nyújtom. Egyik felét megkenem a kakaós vajjal, megszórom kis csokival, majd ráhajtom a másik felét, és kinyújtom megint téglalap formára. Ezt addig ismétlem, én kb. háromszor, amíg el nem fogy a kakaós vaj. A végén 1-1,5 centi vastag legyen. Ebből egy tányér segítségével kivágok egy kört, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezem. A leeső maradékokból csigákat csavarok, ezt is a tepsire helyezem, végül 200 fokra előmelegített sütőben megsütöm az egészet. Sütőfüggő, de legalább 20-25 perc kell neki szerintem.

Égetett tészta

Hozzávalók (Az alap és a fánkocskák. Ez több lesz, mint amennyire a tortához szükség lesz majd.):

• 300 ml víz
• 110 g vaj
• 160 g finomliszt, átszitálva
• 1/2 tesákanál só
• 4 db tojás

A sütőt melegítsük elő 220 fokra. Egy lábasban olvasszuk fel a vajat a vízzel. Határozott és erőteljes mozdulatokkal keverjük hozzá egyszerre a lisztet és a sót, majd kevergessük addig, míg össze nem áll egy gombócba, jó sűrű lesz és már nem tapad az edény falához, ill könnyen elválik a fakanáltól is. Vegyül le a tűzről. Várjunk, amíg kihűl kissé, majd apránként adagolva keverjük hozzá a tojásokat, míg a tésztánk teljesen sima és fényes nem lesz. Egy sütőpapírral bélelt tepsire nyomjunk belőle egy sima végű nyomózsák segítségével egy nagy kört csigavonalban. Akkorát, amekkorát szeretnénk, hogy legyen a tortánk alapja, de kalkuláljuk bele, hogy meg is főg még nőni a sütés közben. Az előmelegített sütőben süssük kb. 25 percig, ekkor vegyük le a sütő hőmérsékletét 180 fokra (egy fakanállal ki is támaszthatjuk, hogy a gőz távozni tudjon), és inkább csak szárítsunk újabb 5 percig. A maradék tésztából csillagcsörös végű nyomózsákkal nyomjunk kis gombócokat, majd az előzőek szerint ezt is süssük meg. Néhány még az alap mellé is fér, de ne sokat nyomjunk mellé, különben összesül az egész. Sütés után rácsra téve hagyjuk kihűlni mind!

Én a kétféle tésztát este sütöttem meg, majd másnap, "tálalás" (történetet lásd fent :D) előtt töltöttem csak meg a frissen elkészített krémmel. A kisült leveles tészta alapot még formázhatjuk a sütés után, ill. szabhatunk le belőle ízlés szerint (szintén tányért és jó éles kést használva segítségül), hogy igazodjon az alaphoz. 

Narancsos-mascarponés-tejszínes krém
Hozzávalók (valamivel több, mint a tortához szükséges, de a maradékkal a maradék fánkok megtölthetőek):

• 2,5 dl Orange curd
• 250 g mascarpone
• 200 ml tejszín
• 1 zacskó hidegen keverhető zselatin (főzés nélkül, keveréssel készíthető)
• ízlés szerint házi vaníliás cukor (én csak pár kanállal tettem bele, hiszen maga az narancs curd is édes már)

A tejszínt elkezdem habbá verni, majd folyamatos keverés mellett hozzáadagolom a zselatinport és teljesen kemény habbá verem. A mascarponét - szintén habverővel - alaposan kikeverem pár kanál vaníliás cukorral, majd hozzákeverem a narancs-citrom curd-öt is és jól összedolgozom. Végül óvatosan beleforgatom a habbá vert tejszínt is, hogy minél kevésbé essen össze.

A torta összeállítása:

A fánkokat - alulról egy kis lyukat készítve - megtöltöm a fenti krémmel. Nekem van speckó fánktöltő végem. Ez egy hosszúkás, sima vég; talán ezzel a legegyszerűbb. Az égetett tésztás alapot megkenem nem túl vastagon a krémmel, közepére teszem a kakaós leveles tésztás kört, ennek a tetejét is megkenem vékonyan krémmel. Kevés krémet hagyjunk a díszítéshez. Főleg, ha nincs kedvünk egy újabb adag tejszínt habbá verni. Körberakom a megtöltött fánkokkal a torta legszélét. 16 db fánkocska fért az enyémre és még a közepére is tettem hármat. Közepét megmosott, lecsöpögtetett, leszárazott, félbevágott eprekkel, összecsavart narancs szeletekkel és a maradék krémmel díszítettem.

És egy viharvert utolsó előtti szelet, csak hogy belülről is látszódjék miről is beszéltem, ill. írtam eddig.

És nővérkém szülinapi, brutál méretű, brutál finom tejszínes-mascarponés, eperszószos Pavlovája.

Narancs-citrom curd és a Mac...

Még mindig a pénteki nagy szülinapos-ballagásos banzájra készült dolgokkal jövök. Ez a Másik Felem szülinapi tortájának egyik összetevője volt. Pontosabban a tölteléké. St. Honore tortát készítettem neki, kissé rendhagyó módon, mert az alap is kissé meg lett bolondítva, ill. a krém sem a klasszkus vaníliás volt. Kicsit kalandos vállalkozás volt, de erről majd a kövezkező bejegyzésben számolok be.  

Narancs-citrom curd

Hozzávalók:

• 2 narancs és 1 citrom frissen facsart leve és héja (kb. 300 ml összesen)
• 170 g cukor (lehet nádcukor és gyümölcscukor vegyesen, ekkor valamivel kevesebb is elegendő)
• 100 g vaj
• 4 egész tojás
• 2 csapott evőkanál keményítő

2-3 evőkanállal kiveszünk a citrusok levéből, és elkeverjük benne a keményítőt. A többit vízgőz felett összeolvasztjuk a cukorral, majd a vajat is beleolvasztjuk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd belekeverjük az elhabart tojásokat, visszatesszük a vízgőzre, majd folyamatosan kevergetve (ekkor már csak fakanállal), kb. 10-15 perc alatt besűrítjük az egészet. Az utolsó percekben hozzáadjuk a feloldott keményítőt is, és folyamatos kevergetéssel teljesen besűrítjük.

A keményítőt én azért tettem bele, mert egy torta töltelékébe azért kell a biztosabb tartás, de el is maradhat akár, vagy lehet csak 1 evőkanál, hogy még krémesebb legyen. Bár keménynek így sem volt nevezhető, csak volt tartása.

Készült egy Mac nevű süti is. Neee, neki ne álljatok kereseni ilyet, mert ezt csak most találtam ki. Macaronnak indult... :D Igeeeeen, én is nekiveselkedtem! Eddig tudtam ellenállni. De különösebben nem készültem rá a dologra. Lehet ez volt a gond... Szerintetek lett talpa a kis csókocskáknak? Hát persze, hogy nem! De kérdezzétek meg, hogy érdekel-e. Neeeem! És hogy miért nem? Mert ettől függetlenül baromi finom volt! Kívül roppanós, belül mandulás krémes-habos és közte ez a citrusos krém... Szóval remek, csak épp talpa nem volt. Mostmár végképp nem értem, amikor azt olvasom másnál, hogy nem tudom hány adaggal dobott már ki, mert nem sikerült neki. Most komolyan, akkor mi igénytelenek lennénk, mert megettük különösebb méretű talpak nélkül is - az a mikromiliméternyi, amit esetleg látni lehet, sajnos nem éééér - . Szóval komolyan nem értem, hogy lehet ilyeneket kidobálni. Leleményes ember, különben is megtalálja a módját, hogy felhasználja az esetlegesen nem tökéletes külsővel rendelkező ételeket is. Naaaah, az az igazi sznobság, ilyen finomságokat kidobni. ;) Remélem azért senki nem forog most az ágyában (sírjában tuti nem, csak az ágyában sem akarok senkinek nyugtalanságot okozni)... :D

De bármilyen finom is volt, azt azért mégsem mondhatom erre, hogy Macaron, ezért így maradt Mac(erás süti :D), ami majdnem... de azért mégsem teljesen...

A receptet csak magam miatt írom be leginkább (jobb ha látom, mi az, amit már próbáltam), hiszen nálam sokkal, de sokkal nagyobb hozzáértők vannak ebben a témában... :) És ez tényleg az a süti, amit alaposan ki kell kísérletezni, hiszen pl. minden sütő más és más. Ja, és aki profi ebben a témában, kérem ne röhögjön most, hogy úristen, mit akar ez itt ezekkel... :) Egyelőre nem akarok profi Macaron sütővé válni. Azt meghagyom másnak. Csak kipróbáltam magam.

És látszik az is, hogy volt jó sok tojásfehérjém, mert kétféle sütéssel is tudtam próbálkozni. Az eredmény közel hasonló lett, bár a másodiknak még annyi talpa sem volt, mint a képen láthatónak. Arról nincs fotó, ráadásul a töltelék egy kissé eláztatta 1 éjszaka alatt, így akkor már nem is volt annyira fotógén szegénykém. Szóval az - legalábbis az alábbi töltelékkel, leginkább csak frissen betöltve jó, hiszen a túróból 1 éjszaka alatt elég sok savó ki tud válni, és ezt magába szívja a jó kis roppanós habcsókunk.

(Itt még betöltés előtt látható.)

Kakaós változat

Hozzávalók: 

• 100 g tojásfehérje
• 1 evőkanál kristálycukor
• csipet só
• 100 g mandulaliszt (Lidl-ből)
• 200 g porcukor
• 1 evőkanál kakaópor

A porcukrot, a mandulalisztet és a kakaóport egy tálba szitálom, hogy fennmaradjanak a nagyobb darabok és teljesen finom legyen az egész. A tojásfehérjét elkezdem habbá verni egy csipet sóval, majd folytatom és fokozatosan hozzáaadom a kristálycukrot, addig verem, amíg lesz tartása, de nem lesz nagyon kemény még. Ekkor beleforgatom a porcukros manuldulát, óvatosan, de azért határozottan átkeverem. Sima csőrű habzsákba töltöm, majd egy sütőpapírral bélel tepsire kicsi (kb. 20 Ft-os méretű) pacákat nyomok. Én nagyobbakat készítettem, ezért csak 15 "szendvicsem" lett a végén. kb. 1 órát hagytam szikkadni, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb. 12-15 percig sütöm. Attól függően kissebbek vagy nagyobbak.

Vaníliás változat

Hozzávalók:

• 125 g tojásfehérje
• 3 evőkanál kristálycukor
• csipet só
• 200 g porcukor
• 100 g mandulaliszt
• 1 vaníliarúd kikapart magjai

A mandulát átszitálom a porcukorral együtt, majd hozzákeverem a vaníliarúd kikapart magjait is. A fehérjét egy csipet sóval na meg szeretettel, elkezdem habbá verni, majd hozzáadom fokozatosan a kristálycukrot is és addig verem, amíg nem fordul már ki a tálból, de még nem lesz nagyon kemény. Ekkor beleforgatom a vaníliás-porcukros mandulalisztet is. Sima csövű habzsákba töltöm. Két tepsire kicsi pöttyöket nyomok (kb. 20 Ft-os), majd 1 órát hagyom szikkadni. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, majd tepsinként 10 percig sütöm, utána leveszem a hőmérsékletet 160 fokra, és még 8 percet sütöm.

Ha megsült és kihűlt egy késsel leválasztom a papírról, majd a fenti, kakaós változatot a narancs-citrom curd egy részével töltöttem meg. Ezt a vaníliás változatot pedig frissen töltsük be citromhéjjal és vanílliás cukorral kikevert sovány túrókrémmel, ill. ribizlidzsemmel.

Sonkás csónakok

Pénteken szülinapokat, névnapokat és nagyobbik keresztfiam ballagását ünnepeltük. Ez alkalomból összegyűltünk jó páran a nővéreméknél. Összedolgoztunk, és mindenki készített valamit; sütit, salátát, sülteket, sós rágcsát, tortát... stb. stb. Ez volt az egyik, amit én vittem. Tele volt az agyam mindennel, mini pizza, sonkás kifli, petrezselymes-túrós pogácsa... Végül ez lett belőle. A tészta nekem jó sokáig kelt, tuti nem egy órát, hanem legalább vagy hármat. Ez a jó zsíros/vajas tésztáknak egyébként sem árt, mert azok nehezebben és lassabban kelnek meg.

Hozzávalók:

• 300 g búzacsírás liszt (1 evőkanál sikérrel keverve)
• 200 g rétesliszt
• 1 evőkanál só (vagy ízlés szerint)
• 200 ml tej
• 1 kocka (43 g-os) friss élesztő (vagy 1 zacskó szárított)
• 1 teáskanál cukor
• 2 tojás
• 100 g liba vagy kacsazsír nagyon puhán, szinte olvadtan

A tetejére:

• 300 g sonka
• 2 közepes, nem túl lédús paradicsom
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 2-3 gerezd fokhagyma
• picike só (csak kevés, hiszen a sonka is sós)
• frissen őrölt bors
• 1-2 tojás (hogy összetartsa, de ne legyen folyós)
• 100 g mozarella (pizza) nagylyukú reszelőn lereszelve (vagy ízlés szerint bármilyen jól olvadós sajt)

A tejet kézmelegre melegítem, hozzáadom a cukrot, majd belemorzsolom az élesztőt is, és felfuttatom. A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval, a közepébe mélyedést készítek, beleöntöm a felfuttatott élesztőt, majd egy villával elkezdem hozzákeverni a lisztet, és szép lassan beledolgozom a tojásokat is. Ha már villával nem megy, kézzel dagasztom tovább (vagy géppel). Utolsó mozzanatként beledolgozom a zsiradékot is, majd 5-10 percig dagasztgatom még. Letakarom, majd meleg helyen jó sokáig kelesztem. Min. 1 óra, de az sem baj, ha legalább 2 óra lesz.

Közben a sonkát késes aprítóban (vagy kézzel) összedolgozom apróra, hozzákeverem a felaprított petrezselymet, az összezúzott fokhagymát, és a feldarabolt paradicsomot. Belekeverem a tojást, picit sózom még, ill. borsozom is. A sajtot is hozzákeverhetjük, ahogy én is tettem, de ezt a akár a tetejére is szórhatjuk majd a végén, még sütés előtt persze.

A megkelt tésztából kinyomkodom a levegőt. Kis gombócokat veszek belőle, hosszúkás kis lapos lepényeket formázok belőle, majd 1-1 kanál tölteléket teszek rá, és a két végét, ujjaimmal összecsípve kissé, összenyomom-csavarom, hogy csónakra emlékeztető formát kapjak belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire pakolom (2 tepsi lesz), hagyom még 15-30 percet kelni, majd 190-200 fokra előmelegített sütőben, tepsinként kb. 20-25 perc alatt megsütöm (sütőfüggő!). 

Sütőben sült bazsalikomos fasírt fetával töltve, mentás tzatziki salátával és sült újburgonyával

Megint egy mediterrános ihletésű ebéd, még tegnapról. Ne féljetek az uborkától, és keressetek jó kis magyar termelőktől származó ubikat. :) Persze ez minden másra is vonatkozik.

Jah, és kérem szépen, aki engem közelebbről ismer tudja, hogy ki nem állhatom a mentolos dolgokat. A menta levél is, leginkább a Mojito koktélban (mindegy, hogy a virgin vagy alkoholos változat) ment tavalyig, amikor elkészült a Jamie féle, tört mentás cukros ananász. Az is bejött. Így szép lassan elkezdtük az ismerkedést.

Kedves alattunk lakó szomszéd kertjéből nőnek ki a kerítésükön kívülre is vadon, a szép kis menta szálak. Már párszor beszéltük, hogy egyszer majd megtépázom kicsit. Most megtettem! És milyen jól tettem. Tudom, hogy menta és menta között is óriási különbségek lehetnek. Van fodormenta, borsmenta, csak hogy a legelterjedtebbeket említsem a sok száz fajta közül. De léteznek olyan fajták is, mint csokoládémenta, gyömbérmenta, almamenta, ananászmenta, meg mindenféle menta. De hogy ez a menta mennyire jól passzolt ehhez a tzatzikihez, azt elmondani se lehet. Nagyon kellemes, lágy frissítő íze volt, nem pedig fogkrémre emlékeztető. Én általában bazsalikomot szoktam tenni ehhez a salátához. Abból is a szárítottat, mert annak olyan az íze, ami nekem jól passzol hozzá. De most rá fogok szokni erre a mentás változatra is. Hmmm.... hogy változik az ember ízlése az évek alatt... :)

És a frissítő ital pedig, ami mostanában szintén nagyon megy nálam: mentalevél összetörve picike nádcukorral és jégkockával, felengedve 1 narancs és 1 citrom frissen facsart levével és ásványvízzel. Még jobb, ha jó hidegek a citrusok is, ill. a víz is. Igazi frissítő nyári zápor. Na nem mintha abban ne lett volna részünk mostanában.

Tzatziki
Hozzávalók:

• 3 nagyobb uborka
• só, frissen őrölt bors
• 2 evőkanál aprított friss mentalevél
• 3 evőkanál olívaolaj
• 2-3 gerezd fokhagyma (kettőtől kellemes, háromtól kissé fokhagymásabb lesz, de az a jóóó :) )
• 500-600 g natúr görög joghurt (nekem 3 doboz pont 600 g volt, de elég az 500 g is. Ha épp ilyet nem találunk sehol, akkor natúr zsírosabb joghurtot és tejfölt keverjünk össze, még jobb, ha előtte le is csepegtetjük kissé, hogy még sűrűbb legyen az egész.)

Régebben már talán írtam, hogy valahol azt olvastam, hogy a dzadzíki a helyes magyarul, de ebben nem vagyok biztos. Meg amúgy is tzatzikiként ismerjük szerintem legtöbben... Nem áll rá a szám, sem a kezem...

Az uborkákat meghámozzuk, egy kivételével. Mindegyiknek levágjuk a végeit, majd legyaluljuk, kissé besózzuk, majd félretesszük rövid időre, amíg levet ereszt. Közben összekeverjük a görög joghurtot az apróra vágott mentával, az összezúzott fokhagymával, az olívaolajjal, majd az alaposan kinyomkodott uborkával is. Ízlés szerint még sózzuk, majd jól behűtjük az egészet.

Fetával töltött bazsalikomos fasírt

Hozzávalók (egy tepsire való "golyók" lesznek belőle):

• 500 g darált hús (nálam megint pulyka, de nagyon jó a sertés marha vegyesen)
• 1 kisebb fej lilahagyma, apróra vágva
• 1-2 gerezd fokhagyma, összenyomva
• 1 kifli apró darabokra tépve és kb. fél dl tejbe beáztatva (ha szárazabb a kifli, lehet picit többet is felvesz)
• 2 tojás
• só, bors
• 2 teáskanál szárított bazsalikom
• kb. 150-200 g feta vagy feta jellegű sajt
• zsemlemorzsa
• kevés olívaolaj a sütéshez

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A fenti hozzávalókat a feta, a zsemlemorzsa és az olaj kivételével alaposan összekeverjük. A sózással óvatosak legyünk, hiszen a belekerülő feta is sós. Ha lágy lenne nagyon a masszánk, akkor tehetünk még hozzá kevés zsemlemorzsát. A fetából kisebb kockákat vágunk, majd a húsmasszából kb. 1-1 bő evőkanálnyi adagot kivéve, mindig becsomagolunk egy kis kockát, gombócokat formáunk belőle, majd meghempergetjük zsemlemorzsában (ez el is maradhat akár) és sütőpapírral, vagy alufóliával bélelt tepsire rakosgatjuk. Mindegyiket meglocsoljuk egy pici olívaolajjal, majd az előmelegített sütőbe tolva megsütjük (kb. fél óra kell neki, de figyeljük azért). Langyosan és hidegen is finom, nem csak frissen kisülve.

Sütőben sült paradicsomos újburgonya
Hozzávaklók: (1 tepsire való adag):

• kb. 1 kg kisebb újburgonya, víz alatt átsikálva, hasábokra vágva
• olívaolaj
• kb. 3-4 szem húsosabb  paradicsom, gerezdekre vágva
• tengeri só, frissen őrölt bors

A burgonyát összeforgatom pár evőkanál olajjal, egy tepsibe terítem, közé teszem a paradicsomokat, sózom, borsozom, majd 190 fokra előmelegített sütőbe tolva megsütöm. Kb. fél óra, de a burgonya nagyságától is függ, ill. attól, ki mennyire átsütve, vagy puhábban szereti inkább.

Banános-szezámmagos-narancsos sütik

 

Ma Csöppségem élete első óvodai kirándulásán vett részt, amire valami nem ragacsos sütit/kekszfélét is kellett/lehetett vinni magával. Nem akartam most sima zabpelyhes kekszet készíteni. Valami másra gondoltam inkább. A szezámmagra tuti, mert tele van kálciummal, és mint tudjuk, erre egy növekedésben lévő gyereknek nagy szüksége van. Tejet még mindig nem nagyon adok neki (csak amennyi esetleg benne van valamilyen ételben). Mostanában rászokott a szójatejre. A joghurtevés is kimaradozik mostanában. Egyedül a sajtok maradtak meg az étrendjében (már ha itthon eszik), mint tejtermékből származó kálciumforrás. Így a kiegészítés sosem árt ezen a téren. Fontos még megemlíteni, hogy kiemelkedő kálciumtartalma mellett, nagyon jó magnézium, kálium és foszfor forrás is. Szóval ment bele szezámmag, meg persze banán is, amit imád a kis lurkóm, és némi narancs is, hogy kicsit frissebb legyen az egész. Bár ebből talán többet is elbírna szerintem. A végeredmény egyáltalán nem kekszes lett, hanem inkább puha süti, ami gondolom leginkább a banánnak köszönhető. Bár nem is volt célom, hogy ropogjon. Tápláló, laktató sok-sok egészséges dolog van benne, és még finom is. Kell ennél több?

Hozzávalók (1 csésze 250 ml/2,5 dl) kb. 30-32 halmocskához:

• 1 csésze sima liszt (még jobb, ha pl. teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet használunk)
• 2 csésze zabpehely (teljes magból készült)
• 1/4 csésze búzacsíra
• 1/4 csésze búzakorpa (lehet zabkorpa is)
• 1/2 csésze száraz serpenyőben megpirított, késes aprítóban kissé megőrölt szezámmag (bioboltokban készen is kapható ilyen, tahini alapként árusítva)
• 1/2 csésze egész szezámmag (ezt is megpiríthatjuk előtte kissé)
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 120 g puha vaj
• 1/2 csésze barna nádcukor (igen szűken mérve is elég, hiszen a banán is édesít)
• 1 tojás
• 2 banán, villával összetörve
• nagy csipet só
• 1 narancs lereszelt héja
• 1 evőkanállal a narancs levéből

A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). Két tepsit kibélelek sütőpapírral. A száraz hozzávalókat jól összekeverem egy tálban. Belereszelem az alaposan megmosott narancs héját is. Egy másik tálban alaposan kikeverem a puha vajat a cukorral, majd hozzáadom a tojást, a narancslevet, ill. a banánt is, és ezekkel is jól elkeverem. Végül összevegyítem a száraz és a nedves hozzávalókat. Ha túl lágy lenne a tészta, tegyük hűtőbe nyugodtan. Itt akár 1 napot is jól elvan. Persze kanállal ügyesen kiadagolva (lehet kézzel is, csak úgy kicsit maszatos), azonnal is lehet sütni. Tepsinként kb. 15 percre lesz szüksége, de figyeljük, leginkább az alját, mert ez ugye eléggé sütőtől függ.

 Indulás előtt még egy gyors fotó, hogy megörökítsük, hogy is nézett ki, az első ilyen kirándulós napon. Így néz ki egy igazi turista gyerek... :))

Rózsabors és rózsavíz a desszertben

A szombati blogkósoltoló után ihletet kaptam. Merthogy, ott volt alkalmam a sok-sok finomság között pl. Lilafüge 3 Pavlova variációjának egyikét megkóstolni. Ami most az ihletadás szempontjából lényeges, az az egyik variáción található rózsavizes-rózsaborsos eperkompót volt. Én eddig azt hittem, hogy nem szeretem a rózsavizet. Már jó ideje van itthon egy üveg, de eddig csak egy görög süti szirupjában használtam azt hiszem. Bár abban finom volt, mégsem került elő azóta. És azért bennem mégiscsak a parfümös illat sejlett fel leginkább, ha rágondoltam. Már nem is értem miért. Hiba volt! Megfelelő mennyiségben (azaz keveset) használva, és a megfelelő alapanyagokhoz társítva, varázslatos tud lenni. Egyáltalán nem tolakodó az íze, és pillanatok alatt a menyországba repíti azt, aki megkóstol egy ilyen desszertet. A másik a rózsabors, amit viszont nagyon szerettem eddig is, és szintén van is itthon mindig. És még azt is tudtam, hogy édességekhez jól passzol, eddig mégsem próbáltam ki valamiért. Így a rózsavízzel együtt; az egyik desszertben a sült eperrel, a másikban pedig az egyszerű, édes cseresznyével tálalva, nagyon finomak voltak. És hogy megint mitől volt gyors? Csak attól, hogy a csokis "habcsók" lapocskák már előre el voltak készítve egy napja. Eredetileg nem is ennek készítettem, de sikerült kicsit túlsütni, így kissé kiszáradt (bár másnapra tök jól "visszapuhult", pont amennyire kell), és lapik is lettek kissé, mert nem vertem fel eléggé a habot, ezért úgy döntöttem ehhez az édességhez próbálom ki. Mondhatnám, hogy direkt ehhez sütöttem... ;) De nem. De így legalább lehet látni, milyen hibákat ne kövessünk el, ha Pavlovát/habcsókot akarunk sütni: a habot rendesen, jó pár percig, szép fényesre kell verni, ill. nem szabad kiszárítani, ha azt akarjuk, hogy ne ropogós kis kekszeket kapjunk (hacsak nem ez a cél). Szóval bevallom, elrontott süti újragondolása volt ez. Volt még egy kis balzsamos sült eper is itthon, ill. a Nagyimtól is érkezett némi finom, sötétre értett cseresznye, így összeraktam ezeket, és rájöttem, remek és könnyed kis desszertek lehetnek belőle egy különleges vacsora vagy ebéd utánra. 

Hozzávalók (1 tepsihez):

• 4 tojásfehérje (nekem hűtőben pihent kb. 2 napig)
• 150 g cukor
• csipet só
• 1 teáskanál balzsamecet
• 1,5 evőkanál kakaópor
• kb. 50-60 g étcsoki, kicsire feldarabolva

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy tepsit bélelek sütőpapírral vagy vékonyan kiolajozom. A tojásfehérjéket csipet sóval elkezdem habbá verni, ha már van némi tartása, apránként hozzáadom a cukrot, majd jó pár percig verve, szép habosra, fényesre keverem az egészet. Ekkor hozzákeverem a kakaóport és a balzsamecetet is, végül beleforgatom az étcsoki darabokat is. A tepsire adagolom őket csinos kis kupacokban (legjobb sima végű habzsákkal), majd sütőbe tolom, visszaveszem a sütő hőmérsékletét 150 fokra (lehet légkeverés is 130-140 fok) és kb. 30 perc alatt megsütöm. Kívül már száraz legyen, belül viszont még kissé ragacsos. Ekkor támasszuk ki egy fakanállal a sütő ajtaját és hagyjuk kihűlni. 1 napot is jól elvan így, sőt akkor még egy picit előbb is be lehet fejezni a sütést és csukott ajtó mellett hagyni kihűlni az egészet. Hacsak nem az a cél, hogy ilyen kis lapocskákat süssünk belőle, mint ahogy én tettem. Nekem legalább 45 percet bent töltött a sütőbe és a habot sem vertem elég sokáig.

A tálaláshoz:

• natúr görög joghurt (fontos, hogy jó krémes, tejszínes legyen) vagy keményre vert tejszín
• rózsavíz (kb. 200 g joghurthoz elég szerintem kb. egy evőkanálnyi is, de kóstoljuk inkább és lőjük be a mennyiséget saját ízlésünk szerint)
• kevés porcukor a joghurthoz (vagy gyümölcscukor, de azt keverjük el előtte a rózsavízben, hogy feloldódjon)
• rózsabors, mozsárban összetörve
• sült balzsamos eper
• vagy kimagozott, jó érett cseresznye

Ezeket így egyszerűen, egymásra rétegezve is tálalhatjuk.

Vagy a cseresznyéből, gyümölcscukorból, a rózsavízből és a rózsaborsból készülhet egy egyszerű, főzött kompót is.

Ugyanígy a sült eperhez használhatunk rózsaborsot is, és balzsamecet helyett/mellett egy kevés rózsavizet is.

Spagetti paradicsommal, articsókával, fokhagymával és mozzarellával

Egy egyszerű, könnyed kis tésztaétel, mely különösebb főzőtudományt nem igényel, és még sok időt sem rabol el az életünkből, mégis nagyon elégedettek leszünk majd a végeredménnyel. Én legalábbis az voltam. Ritkán dicsérem magam (itt az ideje elkezdeni!? :D ), az úgy nem igazán illendő, de az önreklámozás néha nem árt, én most megtettem/teszem. Nagyon finomat sikerült alkotni! Pláne, hogy ezt az ebédet, kb. 20 perc alatt tálalni tudtam a családnak. Ez méginkább megdobta az örömömet. Már régóta volt a hűtőmben egy kis üveg Jamie Oliver féle articsóka szív. Még ajándékba kaptam. Olajban eltett, rozmaringgal, pici chilivel (nem volt csípős), fokhagymával, petrezselyemmel és borssal volt ízesítve. Eredetileg csak simán, nyers, paradicsomos, fokhagymás tésztát szerettem volna készíteni mozzarellával, de végül ezt is előkaptam a hűtőből. És milyen jól tettem! Remekül passzolt hozzá. Végül még egy kis petrezselyem is előkerült valahonnan a hűtő mélyéről. Ha valaki idegenkedik a nyers fokhagyma ízétől, vagy túl vadnak találná így (mi szeretjük nagyon), akkor az összezúzott fokhagymát futtassa át serpenyőben, kevés felmelegített olajon (ezt is használjuk fel utána). De nehogy megégessük, mert akkor oda az egész finom zamat, és marad egy keserű valami, ami nemhogy feldobja, de rémségesen el is ronthatja az egyszerű kis tésztánkat.

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 500 g spagetti tészta
• kb. 8 db nem túl nagy, zamatos paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma (lehet több is, ha szeretjük)
• 1 kis üveg articsóka szív konzerv (nálam 280 g-os, olajban eltett, Jamie Oliver féle)
• só, frissen őrölt bors
• olívaolaj
• 1 kis csokor petrezselyem
• személyenként kb. 1-1 vastagabb szelet mozzarella (nem a lében tartott zacskós, hanem mindenképp a tömbös változat)

A tésztát al dentére kifőzzük sós vízben, majd leszűrjük és átforgatjuk picike olívaolajjal, hogy ne tapadjon össze. Miközben a tészta készül, vágjuk fel kockára a paradicsomokat, zöldjét vágjuk ki. A fokhagymákat zúzzuk össze, és keverjük hozzá a felvágott paradicsomhoz, sózzuk, borsozzuk, öntsünk hozzá kevés olívaolajat, mintha egy salátát készítenénk. Az articsókát csepegtessük le (én nem a saját olaját használtam most, mert az nagyrészt napraforgó volt, én pedig olívaolajat szerettem volna hozzátenni), majd vágjuk fel szintén, ne túl kicsire. A petrezselymet aprítsuk fel. A kifőtt tésztát szedjük tányérokba, rakjuk a tetejére a paradicsomokat (a levéből is), az articsókadarabokat, a mozzarella sajtkockákat, szórjuk meg petrezselyemmel, borsozzuk még egy kissé és picike olívaolajat is locsoljunk rá, majd tálalhatjuk is.

Két epres finomság az elmúlt napokból

Két egyszerű epres finomság itt a főszezonban. A hangsúly az egyszerűn van. Alkotói válság van, és már megint haragban vagyok a fotómasinával is... Szóval még a fotók is gyorsak csak, mint a receptek. :) Elsőre egy torta, ami nálunk még gyereknapra készült, a bolognai zöldségragus (ehhez friss, zsenge borsót, sárgarépát és szárzellert használtam) pizza utáni desszertnek. Tényleg gyors kis torta volt, pláne úgy, hogy a tészta már 1 nappal előbb meg volt sütve, így igazán nem volt sok munka vele, csak azt kellett megvárni, míg lehűl az egész. A túrógombóc pedig egy szintén egyszerű, gyors túrógombóc, melynek az alapreceptjéről már írtam egyszer itt a blogon. Ez nem a szokványos recept, ehhez csak egy sűrű tejbegrízt kell főzni, ez az alap, ehhez jön a túró, cukor és egy kis citromhéj. A szokásos pirított morzsa helyett, most viszont kitaláltam három féle finomságot (bár a képen most csak 1 féle látható), melyben meghempergethetjük a kis gombócainkat, és végül balzsamos, sült eper társaságában fel is szolgálhatjuk. Ezt a sült epret már sokszor készítettem, és szinte mindig szemre megy a dolog, ezért kérlek nézzétek el nekem ezelet a kb.-s dolgokat (sokszor főzök így, de erről le kell szoknom, végtére is egy gasztroblogger vagyok, vagy mi fene...). Nagyon finom! Anyák napján is ez volt a desszert, amit bodzaszörppel elkevert görög joghurttal tálaltam fel, kis pohárkákban. 

Eperkrémes torta omlós tésztával 

Hozzávalók:
A tésztához (26 cm-es formához):

• 120 g nem túl hideg vaj + egy kevés a formához
• 150 g liszt (ebből nekem 2 evőkanál kukoricaliszt volt, ettől még omlósabb lesz) + egy kevés a nyújtáshoz és esetleg még az összegyúráshoz
• 1 bő evőkanál gyümölcscukor vagy 50 g cukor
• fél citrom héja és kevés leve

A töltelékhez:

• 3 dl eperpüré (eper elturmixolva)
• gyümölcscukor
• 2 dl tejszín
• 1 zacskó hidegen oldodó gyors zselatinpor (500 ml folyadékhoz való)
• A tetejére: csokoládéforgács, eper, tejszínhab

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy pitesütő formát kissé kivajazok. A liszteket átszitálom, hozzáadom a cukrot és egy csipet sót, belereszelem a citromhéjat, kevés levet is adok hozzá, majd elmorzsolom és összegyúrom a vajjal. Ha nagyon lágy lenne, adok még hozzá kevés lisztet, de ne túl sokat, csak éppen hogy kezelhetőbb legyen. Jó vajas kell, hogy legyen. A tésztát egyenletesen belenyomkodom a formába, úgy hogy az oldalára is jusson. Megszurkálom egy kicsit, majd az előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt aranysárgára sütöm (sütőfüggő!!!). Hagyom kihűlni.

A töltelékhez az epret egy mérőkancsóban turmixolom (így könnyeb adagolni az epret, és figyelni mikor lesz pont 3 dl), kb. 2-3 evőkanál gyümölcscukorral (vagy ízlés szerint az eper édességétől függően).

A tejszínt elkezdem habbá verni, majd ha már van tartása, hozzáadom a zselatinport és teljesen keményre verem. Beleforgatom az eperpürét, majd beleöntöm a kihűlt formába. Hűtőbe teszem, hagyom megdermedni, majd tálalás előtt díszítem a csokival. 

A torta - mint az talán látszik is -, valamivel több tölteléket is elbírt volna, bár így is nagyon finom volt (cseppet sem volt száraz). Ha vastagabbra szeretnénk, tehetünk még hozzá pl. mascarponét, vagy még eperpürét és még tejszínt. Pl. még 1 dl eperpürét és még 2 dl tejszínt. Ekkor viszont mindenképpen tegyünk hozzá még egy zacskó zselatint is, az előzőek szerint.

Túrógombóc mákos/földimogyorós/törökmogyorós burkolat alatt, balzsamos sült eperrel tálalva

Hozzávalók (kb. 20 gombóchoz):

• 500 g túró (nálam most zsírszegény, krémesebb változat)
• 3 dl tej (nálam most szójatej, de lehet pl. rizstej is)
• kb. 6-7 evőkanál búzadara (nem mértem pontosan, csak szórtam, amíg láttam, hogy jó sűrű lesz a tejbegríz)
• kb. 1 nagy teáskanál reszelt citromhéj
• ízlés szerint cukor (nálam most gyümölcscukor)
• kb. 2 evőkanál vaníliáscukor (igazi vaníliás)
• A hempergetéshez:  zsiradék nélkül átpirított földimogyoró vagy törökmogyoró késes aprítóban durvára törve, egész mák

A sült balzsamos eperhez:

• kb. 500 g eper
• jó pár evőkanál gyümölcscukor (ezt sem mértem, szemre ment a dolog)
• pár teáskanál balzsamecet (még jobb ha van erdei gyümölcsös, nálam ez megy hozzá leginkább)

A sült eper elkészítése:

A sütőt előmelegítem 190 fokra (nálam légkeverésen ment a végefelé 170 fokon). Az epret megmosom, végeit levágom, majd feldarabolom. Egy tűzálló tálba fektetem az egészet, meszórom a cukorral, meglocsolom az ecettel, majd a sütőben szépen, kissé karamellesre megsütöm. Min. fél óra kell neki szerintem.

A túrógombóchoz főzök a tejből, a búzadarából és kevés cukorból, valamint vaníliás cukorból egy jó sűrű tejbegrízt. Még langyosan összekeverem a túróval, a citromhéjjal, ízlés szerint még cukorral, majd hűtőbe teszem, és ha jól lehűlt, gombócokat formázok belőle, megforgatom ízlés szerint egész mákszemekben, pörkölt földimogyoróban vagy törökmogyoróban és tálalom is a sült eperrel együtt. Mi hidegen ettük, így esett jól most, de lehet langyosan is gombócozni és langyosan tálalni is (Ha elég sűrű a tejbegríz akkor is jól lehet gombócokat formázni belőle, ill, próbáltam már úgy is, hogy botmixerrel összedolgoztam az egészet és úgy még könnyebb volt melegen dolgozni vele) .

Földimogyorós burokban.